Kezdetről

 ISMERTETŐ: A zombi-kórt egy vírusnak köszönheti az emberiség. A spanyolnáthát okozó vírust keresztezték a veszettséggel, és megszületett a szuper-vírus!

1, A megfertőzött  nem gyorsabb, mint egy egészséges ember, ráadást mozdulatai gyakran akaratlanok és céltalanok.
2, A fertőzött képes túlterhelni a szervezetét, ám a fizikai és egyéb törvények végett a szíve megállhat és a test is leáll, bár megfigyelték többször sikerült a vírusnak újra indítani a testet.
3, 2065, még nincs gyógyír a betegséggel szembe. A védőöltözékek szinte kötelező akik ki merészkednek a védett területekről. A legbiztosabb helyek a zárt, földalatti bunkerek.
4, A zombik ellen a gyors regenerálódásuk végett, robbanó töltetek és lángszórók alkalmazása a leginkább hatásos.
5, A zombik táplálkoznak, és bár víziszonyba szenvednek, a vér fogyasztásával valamelyest pótlódik a test folyadékigénye. E szörnyeké vált emberek, az egészségesek a fő célpontjaik, ám minden élőre lecsapnak. Nem egy kiszáradt vagy éhségben elpusztult zombit találtak idők során, amiből kiindulva a legbiztosabb területek a sivatagok, kies vidékek. Több jelentősebb, hatalmas falakkal védett város környéke több kilométeres körzetbe felperzselt pusztaság, ezzel is elkerülésre ösztökélve a zombik áradatát.
6, Megfigyelték, végső elkeseredésükbe, a fertőzöttek nem riadnak vissza egymás felfalásától sem.

 ...Talán szerencsésnek is mondhattam magam, mert valami oknál fogva immúnis lettem a járványra, így a védőfelszerelést a páncél jelentette, mert bár nem betegszem meg, kétlem, hogy túlélném egy éhes falkával való találkozást, védelem és védekezés nélkül.
 Persze miközben évtizedeket eset vissza a fejeltsége a civilizációnknak, mindenki a megoldásról álmodik. -Nos a magam részéről, inkább nem álmodozom, helyette ritkítom ahogy tudom e vírustól vezérelt, hajdani embereket.
 Hazudnák, ha azt mondanám, hogy ma már érzelmek elbizonytalanítanának, ó nem, meg volt a keresztem, a kezdetkor többet vesztettem, mint amit az élet utána adhatott. S mikor kiég az ember, nem sokkal különb, mint azok a szörnyek, kik nagyrészt uralják a planétát.
 Egy csütörtöki napon történt, a kutya sem gondolta, hogy a kis-Ázsiába felbukkant betegség valaha is eljut a mi vidékünkre, hát eljutott!
 A kórság az ajtónkon már rég belépet, miközben a vezetésnek fogalma sem volt a borzalomról, miként nekünk sem, miként senkinek sem. -Egy biztos, sötét viharként csapott városunkra a betegség, s míg az egyik nap ment az ember dolgozni, a másikon lázasan vergődőt ágyában, míg harmadnapon kikelve, egy szörny nyitotta szemeit világunkra.
 Nem volt könnyű az élet, hiszen a halál lesett minden sarokból az emberre, sőt, minden tüsszentéssel!  Rettegtünk, rettegett minden élő, és a hatóságok alig tudtak valamit is tenni. A leggyakoribb eljárás a karantén alkalmazása volt, ám ez megpecsételte minden körülzárt ember életét. A igazi döbbenet akkor kezdődött, mikor napalmmal kezdték bombázni a fertőzőt településeket, ugyanis rájöttek, a katonák sokszor nem tudták fenntartani a karantént, sőt a kezdeti időkbe ők maguk is megfertőződtek.
 Szörnyű idők voltak, és bár most letekintve a hegy tetejéről és végig néztem az elterülő erdőségen, minden oly idillinek tűnt. Idillinek, de közben sejtettem, az erdőbe húsra vadászva ténferegnek a zombik egyénibe vagy kisebb hordákba. S ugyan, annyira nem aggódtam, a karabélyomat az isten kedvéért sem engedném el, s ha minden szakad, még ott volt a kardom, igaz, nem voltam mestere, de a szörnyek sem igen a védekezésre specializálódtak.
 De már túl nagy veszély nem fenyegetett, a hatalmas vasajtó nem messze rejtőzött, utat biztosítva a hegy belsejébe található erődbe, s a táskámba ott lapul egy minta, amely talán megváltoztathassa a világot, állítólag ez a jövőn záloga, hát ez majd kiderül...