Démonvadász 3 ( a közjáték )

 Sok kérdésem volt annak idején, sok emberrel beszéltem a válaszra vadászva. Ám ahogy az idő telt a kérdések elhalványultak. Elhalványultak, mert az újabb és újabb feladatok mellet egyre több dolgot nem értettem és inkább feladtam.
 -Nehéz az élet, és ahogy a villamos ablakán kibámulva néztem az elsuhanó ódon házakat, a rohanó embereket és lenyelni kívántam a járműn utazók lármáját, csendet szerettem volna. Persze semmi sem kívánságműsor, és mivel ide küldtek e állandó árnyékba borult világba, itt kellet lennem és várni, hogy a végállomásra befusson a járat, az A55-ös járat.
 Nem tudtam megmagyarázni miért van állandó szürkeség e dimenzióba, a felhőket látni és valami napfényszerű szűrődést, de valódi fényt nem. Ez van és az éjjel-nappal működő közvilágítás, és valami bálványszerű démont tisztelő templomok sokasága, végül is a gonosz egy síkján tartózkodtam.
 Nyeltem, szóltam volna, két fiatal egy lányt molesztált, a pár utas pedig inkább a villamos ellen vége felé húzódtak.
-Fogdosták, ő kiáltana de nem mert csak a kék tekintete könnyekkel felém kiáltott. Utáltam hibázni és utáltam a mocskokat, és ehhez sajnos nem kell a sátán dimenziójába járni, s bár most rossz helyen voltam, a türelmem és elveim fogyatkozva lassan felemelkedtem.
 Kint esni kezdett, és egy nyilvános óra délután öt órát mutatott, és meg is lepet, hogy ilyen korán előkerültek a mocskok, hiszen jól tudott, itt a pokol dimenzióiba minden szabályok szerint létezik és még a gyilkosság is időhöz kötött, aki pedig nem tartsa be, hát menekülhet, mert az itteni rendőrök géppisztollyal tartassák be a törvényeket.  
 Hát döntöttem, most magam jelöltem rendőrnek, és ismerve a törvényt, talán nem érzékelnek majd a figyelők, mert elvben a saját szabályaik szerint cselekszem, eszköz leszek.
-Elég! szóltam és, hogy megelőzzem a problémát a közelebbit megragadva, teljes erőmmel hátra rántottam. -Ordítót és zuhant sok méterre távolabb, remélem ez felébresztette a félelmét, ha nem, majd fogom.
-Barom. nyögte a padlón fekvő, a barátja a lányt hagyva felém fordult és tekintetébe érthetetlenség honolt. -Üthettem volna, de inkább feltártam a köpenyem, megmutatva a könnyű mellvértezettet és rajta a szent jeleket, vélem a plazmavetőt is észrevette. De mindegy volt, mert mivel szabályt szegett, a rendőrök sem fognak feltűnni, hamar rájött nem sok esélye lehet, kezeit felemelte és hátrálni kezdett.
 Társa feltápászkodott, félszemmel láttam és azt is míg társa feladta ő kést rántott! -Nem időzhettem, pördültem és már rúgtam is, a kés repült az öklöm az orrát zúzta és vér született, a jajgatás túllármázta a villamos zörejét, és tántorgón káromkodott.
-Tűnés! szólt társa, miközben a jármű lassítva egy megálló felé közeledett, e közjáték befejeződött, a küldetésem pedig még el sem kezdődőt.