A Hatalmas

 "Mindenkiben benne lakik a szörnyeteg! Mindenki egy potenciális démon, nem áldozat, hanem maga a borzalom. Egy biztos csak, a döntésünk, semmi több."

 Nem tudom kinek is mondhatnám magam, halálnak, ördögnek, istennek, vagy magának a konok végzetnek(?) teljesen mindegy, a lényeg vannak a démoni oldalt elfogadók, és vagyok én, akinek annyi a dolga, hogy a végzetet beteljesítse, úgy hogy az természetesnek tűnjön.
 Egyszer egy drogos ficsúrt értem utol, a kölyök mindent megúszott, a pénz beszélt, az általa halálra gázolt kislányért, csak néhány ima szólt. Kevés? -Talán, de valójában éppen elégségesnek bizonyult, hogy tegyem azt amit kell, és az ítéletet gyorsan beteljesítsem.
 -Akkor is vedelt és port szívott, és ahogy várható volt, mert a törvények, az emberi törvények felett magasodott, lesz.rta a szabályokat, tehette. Ám miközben a korrupt és felszínes emberi világban az ilyeneknek akadt kiskapu, hát elárulom, a túlvilágot nem lehet lepénzelni, a pénz nem, csak a lélek a fizetőeszköz.
- Száguldott az ember külsejű borzadály, aztán a semmiből a legmegfelelőbb helyen kivágódtam mint bamba motoros, s mert átgázolt rajtam ahogy kellett, a kocsija megpördült és egy betonoszlopnak csapódva, egy megálljt kapott. A figura kirepült a szélvédőn, természetesen nem volt bekötve, a motorom roncs, a testem ezer helyen megtörve, de csak egy pillanatra. Ki kellett szállni a testből, a haldokló porhüvelyem hátra hagyva szépen oda sétáltam a betört koponyájú levegőért kapkodó úrfihoz és asztráltestem letérdelve, a síkon túli világ nyelvén, elmeséltem neki, hogy hány perce van, míg elvérzik és azt is közöltem, a mentő ugyan megmenthetné, mely hozzá igyekezett, de az utolsó kilométerné a motor le fog fulladni, pont öt percre, az a öt perc pedig elég lesz, hogy a pokolba süllyedjen.
 Nem vitatkozott, a hangja, emberi ugyan átkozódott, de az asztrál világi énje, már rettegett, nem is a haláltól, hanem magától a jeges pokoltól...

" Olyan nincs, hogy örökös királyság, olyan van, hogy örökké tartó kínszenvedés."

 Sokan úgy képzelik, bűneiket megúszva, ha meghalnak és azt mondják, megbánták gonosz tetteiket, feloldozást nyernek. -Mocskos nagy tévedés! Mindegy mit mond az egyház, a sámán, vagy a kristálygömb, a bűn mindig is büntetést von maga után, legen az a miniszter vagy az utolsó behajtó. Akadnak kikért én jövök el, hamarabb a mélységbe segítvén az embernek nevezett, formába rejtett démonját , van, hogy kivárom haláluk, a pokol maradandó, a test porból való. -Nem szabályok szerint játszok, érzések motiválnak és az érzéseim teszik azt amit megcselekedek. Lent is élek és fent is. -Látom a szivárványos mennyországot, a jégtől kéklő pokolig az összes emberi agyal fel nem fogható aspektust. Van hogy istenként hallgatom a hazug ember mentségeit, miközben az is előfordul, hogy a sátán öltözékét viselvén, vezetem újonnan érkezett barátaimat, a saját, számukra megkreált poklukba.

" Téved az, ki azt képzeli a pokolból van kiút. Adtunk egy lehetőséget, adtunk szabad akaratot!"