Boldog, Boldog, Szép Világ

 -Mondod, nincs angyal szárnyak nélkül?! a férfi nem válaszolt, a nyurga nő vörösen izzó szemei belefojtottak minden szót. S mert az elhagyott lisztgyár segítséget nem igen ígért, neki pedig esélyesem volt, nem akadt választása, hallgatott.
-Csend?! firtatta a rúnákkal díszített páncélzatot viselő szőke bestia. -Talán a férfi, aki tíz esztendeje követte el azt a hibát, hogy részese lett a térhajlítás általi gyarmatosításnak, mint VÉGREHAJTÓ, azaz a megszállt területek esetleges intelligens lényeinek rezervátumba kényszerítéséért felelős elit katona...
 Persze most mindegy volt, hogy egykor mi is motiválta.  Mondhatná e angyalnak képzelő harcos amazonnak, hogy a zsold, vagy az egyház által szentnek ítélt, és így megszületett küldetéstudat, miként azt is, mert ez volt logikus, emberi oldalról nézvén...
Nyomasztó félhomály és a nehezedő csend, a háttérben egy gigantikus, immár rozsdálló őrlőgép, még távolabb egy csapóajtó és Paul Star hadnagy még csak nem is reménykedhetett, hogy valaki megmenti. Igaz, hogy ebben a helyzetbe kerülése a saját hibája volt. A szajhának elhitte a KÖNNYŰ ÖRÖMÖK HÁZÁN túl is vannak csodás lehetőségek egy megfáradt katona számára. -Hát volt, ráadást  az A jelzésű gyarmatokon érvényes a fokozott elővigyázatosság, míg az összes emberre veszélyes intelligens lény, nincs táborba, vagy nem tért meg az Úr hitére, és e gyarmat "A" kategóriás, ez volt.
 A katona tévedett és a katona most egy oszlophoz kötözve az ítéletére várakozott, tisztába volt, hogy ahogy ők nem ismernek irgalmat, mondjuk egy lázadás esetén, a síkjukat védelmezni igyekvőktől sem várhatnak, ők, emberek könyörületet.
 Történt már ilyen, sok katona és sok ember halt meg  egy-egy gyarmat, gyarmatrendjének  megszilárdításáig, ahol már a veszély minimális. Történt, csak a hadnagy azt nem gondolta, hogy ő is egy ostobaság áldozatává válhat, mindig különbnek tartotta magát és a VÉGREHAJTÓKAT, ám a hit és a tény nem mindig ugyanaz, egy szajha szó szerint legyőzte.
-Végezzünk! nyögte a tiszt, összeszedve maradék lelkierejét és a nő parázsló tekintetébe pillantott. Nem remélt a megmentésébe és nem bízott az esetleges irgalomba, így úgy vélte, jobb túl lenni, és majd isten eldönti hol is lesz a helye és talán azt is megmutatja, valóba léteznek-e angyalok szárnyak nélkül.
-Emlékezz katona, vannak angyalok szárnyak nélkül. mosolyodott el sejtelmesen a harcosnő és egy elektromos pengével elvágta a férfi kötelékeit és sarkon fordult.
 Nem szól semmit, nem ívott a gyűlölt faj véréből, csak szépen lassan távolodva magára hagyta a teljesen érthetetlenül álló férfit
, aki kiáltani akart, aki kérdezni szeretett volna és akinek elvei inogni kezdtek...