Üstökös

 Az ökrök készen álltak, a szekér megrakva és még az uraság intett a cselédeknek, hajrá üljenek nyugodtan fel.
 A jószágok felbőgtek a tákolmány megindult és miközben a delelőn ücsörgő nap a világot kémlelte, a szakadék mind közelebb kerekedett.
 Előbb az ökrök, majd a szekér és végezetül a jajveszékelő emberek, mind a mélybe estek, persze az élet nélkülük is megy tovább...

 A férfi a pincét mélyítette, tudta sosem jutna be egy szuper bunkerba, a katonáktól való lelövést meg még a mostani tevékenységénél is ostobább dolognak tartotta. Persze százezrek rohamozták meg a tudomásukra jutott földalatti objektumok bejáratát, a hadsereg viszont olaj-levegő bombákkal szórta meg a környéket menetrendszerűn, könyörtelen volt, túlvilági!

 Nem világvége volt és még nem is valami szuper vírus okozta kórság, csak egy üstökös. Na igen, a csak egy kicsit ironikus, hiszen az előrejelzések szerint egy tömeges kihalás van, e jég és kő keverék által megidézve.
 Megidézve, mert az okosak megpróbálták letéríteni a pályájáról e veterán égi jószágot.
 Sikerült! ám a beavatkozás még sem volt teljes, mert a pálya módosult, de nem úgy ahogy a tudósok vélték, persze most már nem vélték, kijelentették: Az üstökös e hó 26.-án becsapódik a Föld északi féltekében, nagy valószínűséggel Grönland területén.
 Az emberek felbolydultak, sok helyen háború robbant ki és nem egy tudóst felakasztottak, nyílt gyűlölettel a tudomány ellen.
 Volt állam, mely egyházi irányítás alá került, a félelem és a fanatizmus örült dolgokat kreált. Nálunk népirtás, hiszen mindenki a bunkerokba kívánkozott, talán csak barátom, John Morgan volt a kivétel.
 Igaz a túlélni vágyókat a hadsereg halállal fogadta, egyrészt erre kaptak parancsot másrészt ők is élni akartak. Így fegyvereserők minden eszközt bevetettek. Akadt mérges gáz támadás, lángszórós különítmény és minden amit a hadieszköztárba meg lehetett lelni. A hatalmasok okosak voltak, megfelelő katonai erőnek ígértek biztonságot, hogy ők biztonságba lehessenek, de hát ilyen volt az élet mióta létezett úr és szolgáló.
 S természetesen a hadsereg sikerrel védte az ismert és ismeretlen objektumokat, hiszen az ő életük is ezen múlott...

 A férfi a pincéjét mélyítve a saját menedékét csinálta, bár az éj már nem létezett, a hatalmas monstrum nappali világosságot produkált, John úgy volt vele, valamit csinálnia kell...
 
 A lökéshullám mindent letarolt, a hő szó szerint elolvasztott kőt, vasat, betont és embert egyaránt. A hang pokolbéli volt, a föld szinte hullámzót és az ég felé szökkenő portenger, hosszú sötétséget jövendölt.
 Több száz méteres szökőár és tűzviharok, a világ megrendült a túlélésre percről percre kevesebb volt az idő!
 Az idő! mert olyan, hogy esély nem igen létezett, John még utoljára felnevetett és a Dinókra gondolt, többre már nem futotta.