Mars

 Túl sok titok van a világban és azon túl még több. Még mindig a kilenc hónapos űrútról beszélnek a vörös bolygóval kapcsolatban, pedig az kilenc hét.

 Nevettek a védelmi miniszteren, aki idegenekről prédikált, pedig nap mint nap harcban állunk velük, itt a hadisten planétáján.
 Nem kupolavárosaink vannak, és nem is nukleáris fegyverekkel vívjuk a csatákat. Mese az, hogy mindent megold egy hidrogénbomba. Ezt a maszlagot a Földön bedumálták a média irányította tömegeknek , ám a valóság az, ha hasznosítani akarunk egy területet az viszonylag fertőzésmentesnek kell maradnia, így maradnak a robbanó lövedékek és a plazma pengék.
 Ők sem különbek, már mint az idegenek. A bolygóra szükségük van és bár nem a nyersanyagok végett, az eredmény egy és ugyanaz, a planétára vigyázni kell.
-Nehéz ez, és még nehezebb megérteni, de a Mars mélységében lévő bunkererődjeink kitartanak és az utánpótlás is zavartalan.
 Csak legenda, hogy sokkal jobbak az idegenek, akiket mi óriásoknak nevezzük. Nem jobbak, sőt a jelen állás szerint egy roham csapatunk elfogott egy ERON-t ami náluk olyan parancsnok szerűség.
 -Nincs jelentősége, ők az őseik miatt harcolnak, mi meg a nyersanyagok és a világurak biztonsága érdekében ontsuk a dögök vérét. No igen, a Föld legbefolyásosabb családjai már évtizedekbe mérhetőn itt élnek, vélt biztonságukba.
 S hogy hol jobb, egy gazdasági és természeti összeomlás előtt álló Földön, vagy egy háború dúlta Marsok, jó kérdésnek tűnne. De csak tűnne, mert mi nem firtassuk és talán még nekünk egyszerű katonáknak is jobb itt a szélördögök földjén, mint a hamarost sok halált követelő Föld bolygón.

-Hopp! egy felderítő. A kitin szerű öltözéket viselő legalább két méteres alak felém közeledett. Felém, bár ő nem sejtette, hogy a kis szírt mögött egy földi várakozik, nem sejti és ez valószínűleg az életébe kerül...
 -Célba vettem, a nyakán volt a célkereszt és már ép meghúztam volna a elsütőbillentyűt, mikor egy mindennél fájdalmasabb dolog hasítót testembe. Az űrruha átszakadt, a levegőm szaladóba, a kezemből a karabélyom kicsusszant és a mellkasomra pillantva tudta végem van, a plazma átjárta testem a légszomj helyet csak a éget húsom szagát éreztem, aztán...