Gonosz

 - Mit érzel? a lányra néztem, még a pokróc alatt feküdt, térdeit felhúzva, mint ha csak a tekintetemet kerülni próbálná. Válaszolhattam volna, és mondhatnám neki, hogy szar az élet és aljasak az emberek. Mondhatnám, de minek, őt az érdekelte miért bámulok ki az ablakon a borús reggelt figyelve, miközben ő tűzben égve rám várakozik.
-Semmit. sóhajtottam és megunva az üveg rossz visz képét, megfordultam, arcát fürkésztem és jobbomba lapuló pisztolyt ráemeltem, s még mielőtt bár mit is szólhatott volna, elsütöttem a fegyvert.
 Halkra sikerült minden, egy elhaló rezdülés, alig hallhatón és a test párat még rándult és vége volt mindennek.
-Talán sajnálatot. mondtam, immár inkább magamnak és a fegyvert az ágyra ejtve, még utoljára a nyitott szemeket kerülve a csuklójára pillantottam és a számot néztem 666.
 Nem tévedtem, nem feküdtem le vele és bár ő úgy emlékezett, ez csak egy szimpla hipnotikus trükknek volt köszönhető.
 Az egészben az az irónia, hogy nem vagyok vallásos, nem imádok sem égieket sem embereket. Ám egyet tudok, ami rossz az nem jó senkinek, talán még akik a gonoszt cselekszik, számukra sem ígér misztikus megvilágosodást.

 A pápával kezdődött, áldását adta az elektronikus azonosítók alkalmazására. Ám a kód az ördög száma volt és ezt a szentatya is tudta. Persze a fogyasztói többség elfogadta, hisz csak a csuklóba ültetett azonosító és minden ügyét, vásárlást annak segítségével cselekedhette, nem kellettek kártyák, készpénz és semmilyen okirat.
 S bár legbelül tudják mit cselekedtek, elfogadták a sátán ajánlatát, még is alig akadtak hangok...
 Ők elfogadták, de vagyunk néhányan akik kitéptük a belénk ültetett egységet, még mielőtt a tudatunkra is rászállhattak volna, és elkezdtük a mi szent háborúnk...