Nincs remény és nincs gravitáció, de az igazság az, hiába a jó kereset, hiába egy pénzéhes némber otthon, ezektől nem voltam boldog. Talán éppen ez volt amely gond nélkül rávett, hogy vállaljam el ezt az általában unalmas melót.
Szemétgyűjtés, már túl sok vacak kering a Föld körül, már az ilyen munka nélkülözhetetlen. S ebben a melóban nem is lehet belehalni, általában...
VÉR
Érdekes ahogy kígyófonál vérhuzal kinevetve a földön normálisat, nem le, hanem felfelé tart. Érdekes, ám a fájdalom itt sem könnyebb és a halál itt is ránk tud vigyorogni, mocskos démon gyanánt.
Nyeltem volna, de inkább erőm híján a véres nyál is önálló életét élve törtetett a lemezburkolatú mennyezet felé.
Nem imádkoztam, levegőm még volt és az ovális ablakon a holdat néztem, krátereit és a fénylő pontokat a Kínaiak kettes számú városkáját.
Már nem számított, a lap feltépte csuklóm és az elszabadult állványzat egy rúdja, nyársalós hangulatba egy helyre kárhoztatott...
VÉG
Lassan vége lesz, lassan sötét lesz és mire megérkezik a váltás én már halott leszek. Egy test, egy jövendő űrszemét. S a legrosszabb nincs ki szeressen.De persze már nem sokára vége és akkor már mindegy ki mit mond vagy gondol felőlem
Lehunytam szemem, aludni kívántam, csak aludni, semmi extra ennyit csak megkaphatok még utoljára az élettől, az élet nevű sínylődésemtől...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése