Mark tudta, talán napjaik vannak hátra, talán csak napjuk, de nem tudott mit tenni, hiszen a mentőtutajok már rég kirajzottak, és valami idétlen sorsolás keretében neki kellet a hajón maradni, neki és Amynek, talán mert ők voltak egyedül az uralkodóházhoz lojálisak, és mint kiderült a KÉK ÁLOM utasszállító valójában egy rebellis fegyvercsempész hajónak bizonyult. -Ez volt, Mark számított mindenre, így a halálra is, csak azt nem, hogy egy ártatlan embert is magával sodor a komisz végzetbe.
Amy egy kedves nő volt, nem is igen politizált, csak ragaszkodott hozzá, és ez most vélhetőn élete legrosszabb döntésének bizonyult. -Mark próbált alkudozni a kalmárokkal, de mivel a lány nem kívánt élni a túlélés lehetőségével, a KÉK ÁLMON marad. A KÉK ÁLMON ahol valójában csak neki kellet volna.
Furcsa történet volt, már mint a kezdett. -Mark Zoden ugyanis a császári házhoz közeli körökbe mozogva egy kényes megbízásra kérték fel, s ő elfogadta. Sejtette, hogy semmi nem lesz az, mint ahogy a hírszerzés, elé tálalta, sőt legbelül volt egy olyan érzése, hogy bizonyos köröket immár zavart jelenléte, állítólag túl nagy befolyással rendelkezett. Persze ez csak rossz pletyka volt, a császár messze nem vette javaslatait komolyan, viszont tény, szeretett csevegni vele, de ez csak emberi mércében jelentkezett, se törvény, se befolyás nem járt a bizalommal.
Mindegy, már nem volt visszaút, és ez a lázadókhoz közeli hajó tulajdonképpen csak egy csapda volt, néhány arisztokrata összejátszva ezekkel a minden hájjal megkent kalmárokkal, legalábbis a férfi így vélte. Már csak a sorsolásra elég volt visszagondolni, meg aztán ki az a hülye aki elhiszi, hogy pont egy, azaz két embernek nincs hely a mentőtutajokon. -Végül is Mark elismerte, diszkrét és nem brutális leszámolás részese lett, a hajósok nem támadták, nem igen céloztak kilétére, egy tapintatos likvidálásnak lehetett így részese, bár a férfi drága bulinak vélte, hogy ő miatta feláldoznak egy teljes hajót rakománnyal és minden értékkel amit képviselt.
-Amy félrevonult, nem akarta, hogy Mark lássa könnyeit, nem akarta, hogy egy gyenge nőnek tűnjön, pedig az volt, ám úgy érezte talán, most neki is erősnek illik lenni. -Igaz, hogy mi illik és mi nem a halál torkába, felettébb relatív.
-Nagyot sóhajtott, igyekezett erőt venni magán, és ugyan a halál felé utaztak, némi büszkeség töltötte el, hogy nem vállalva a túlélést, a számára fontos férfival maradt, minden logikus érvet félrelökve. Már csak azért is, mert még nem volt szerelmes, érzett valamit és ez olyan láthatatlan köteléket képezett, amelyet a kaszás közelsége sem tudott elvágni. Nem tudott, de majd a fekete örvénylés mindent cafatokra tépve egy pontot rak egy meg sem született történet végére. -Mert hogy is volt(?) itt a hajón ismerkedtek össze, és beszélgetést beszélgetés követve kerültek egyre közelebb egymáshoz, mikor is az idillt a kapitány törte, közölve a hajó irányíthatatlanná vált, és el kellene kezdeni az evakuálást. Persze a menekülés zökkenői közepette valahogy kiderült pont egy ember már nem fér fel az utolsó mentőtutajra, és hát pont Mark volt az az egy.
Azt azért el kellet ismerni a hajó nem az utasszállításba utazott, de mert volt engedélye korlátozott létszám szállítására a KÉK ÁLOM élt a lehetőséggel, és úgy tűnt valamilyen malőr végett elszámolták magunkat, vagy a személyzet vagy a komputer hibájából.-Egy biztos volt, ebből a slamasztikából nem volt kiút, és még a férfi sem kezdett illúziókat regélni, már mint hogy túlélik a rájuk váró végzetet. Pláne mikor kiderül Mark Zoden egy felettébb fontosnak tartott személy volt az uralkodóház szemszögéből nézvén, talán semmi de semmi sem véletlen, még az elmúlás sem, a lány legalábbis így vélte...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése