Pillanatkép

A hadnagyot két katona kísérte, s így a téli estébe a tisztnek volt alkalma végignézni a csodás főváros roskatag épületeit. -Kijárási tilalom volt, s bár az ablakokból kik-ki lestek a lámpások fényei, emberi tekintet csak felettébb óvatosan merte.
 -A házak álltak, sokuk már egykor díszes vakolatuktól fosztottan ásított az estébe, a kormánynak nem volt pénz a nagyváros rendbehozatalára, meg aztán zárt körben sokan úgy vélték, ha a lázadók ne adják az istenek elérik a várost, akkor úgyis romokká bombázzák, tehát kár az erőfeszítés.

 A hadnagy véleménye szerint, tény, valós veszély a lázadók megérkezése, de hát jelen pillanatba még is csak a fővárosról beszélünk(?) -Hát igen, nem hivatalosan mindenki tudta, hogy mindegy mit hoz a háború, a főváros már sok éve csak névleg a főváros. A valódi funkcióját a kormányzó szülővárosa töltötte be, olyan hivatkozással, hogy ez messzebb van a frontvonaltól. Persze ez is relatív, 60km a mai világba nem távolság, de hát nem is erről szólt a történet.
 Elhessegette a gondolatait, a lépteik kopogását hallgatta, a repedezett járda csúf "tükrét" nézvén, miközben a távolról egy villamos jellegzetes zaja törte a csendet, vélhetőn kik rajta utaztak engedéllyel cselekedték, gyaníthatón munkások lehetnek kik végeztek a délutános műszakjukkal.

- Ezt nem ők fogják leellenőrizni, az ő feladatuk a járőrözés és az esetleges gyalogosok igazoltatása, szabotázsok megakadályozása. A feladat rutinszerűnek tűnhetett, mint a jelzőlámpa állandó sárga villogása. A metró már nem járt, ilyenkor a katonai szállítmányokat mozgatta, mindenki kíváncsi szeme elől elrejtve, végül is ez katonailag titkos, mi több, taktikai jelentőséggel rendelkezett.
 A tiszt megállt, egy golyóállóüveg kirakat előtt, ahol rutintalan kirakatrendező zavaros koncepciója szerint sorakoztak a téli ruhák és az akciós élelmiszerek. Hiába, ma már nem igen akad szakember, mindent a Tömegek Minisztériuma irányít, oktatás minimális és mindenkit éppen oda küldenek ahol emberhiány volt, és majd ott megtanulja, vagy éppen nem a rája kiszabott feladatott. Sajnos nincs alkalmassági, nem nézik kinek mihez van képessége, inditatása, csak úgy sorozatba pecsételik a munka kiutalásokat, mondjuk ezért is van ott az ország ahol, gazdaságilag a szemét alján.
 Mark Gold hadnagy elfordult a kaotikus kirakattól és tovább lépett, katonái, hűséges kutyák, szó nélkül követték, ők is a közből toborzott, gyatrán kiképzett Nemzetmentő alakulathoz tartoztak, ezek előbb voltak pártkatonák, mint valódi tűzharcra edzett fegyveresek, nem is véletlen, hogy a lázadók egyre közelebb kerülnek a fővároshoz. De hát a hivatásos állomány jelentős része átállt és a lázadók így egyre erősebbek. Igazából csak a médiába a propaganda által erős a hatalom, ott aztán győzelmet győzelemre halmoznak a új hadsereg gerincét képező Nemzetmentő alakulatok. Persze a valóság más, de a lebutított, agy mosott sokaságnak pont ennyi kell, ráadást így megértik hogy minden egyre drágább, végül is hős fiainknak kell minden az első vonalaknál...