Nem kell elvont víziókra gondolni, a mennyország nincs messze, nagyon is közel van, közel azokhoz akiknek igazán van szíve! Mert a mennyország a szívben létezik, csodás rezgéseit a lelken át mi is megérezhetnénk, már ha éppen ezt szernénk érezni...
Megremegett a föld, csak egy pillanatig tartott és nagy kárt nem is okozott. A toronyház könnyedén dacolt az enyhe rengéssel, sőt igazából a naptól volt félnivalója az emberiségnek, a vöröslő óriástól, mely felkívánta perzselni az egész planétát, cafatokra tépve azt az élet nevű dolgot mindörökre. -Furcsa, az élet szimbóluma a meleget és fényt ajándékozó égi csillag döntött úgy, megdönti az emberek uralmát, még ha ennek az összes többi élet pusztulásai is az ára.
Biztos volt oka, már mint a napnak, miként az embereknek is, ablaktalan beton-acél erődökbe vagy mélyben húzódó bunkerekbe rejtőzni, miközben kínt a növény és állatvilág az utolsókat rúgták, jó néhány, milliárdba mérhető emberrel egyetembe. Mert hát a biztos helyeket drágán mérték, és minden nap kész vagyont igényelt, arról nem beszélve, hogy a nap mellet a kint rekedt emberek is a bebocsájtást követelték, gyakran szabályos ostromokat élvén meg az ilyen védett épületek, mint a földmozgással dacolt toronyház.
Persze mint minden sötét éjszakában, most is volt egy halovány fény, akadt egy terv, egy pajzs felhúzása a nap és a föld közé, ami elméletben működhetett is volna, csak épen az űrhajósok hiányoztak akiknek csak oda szólna a jegyük, visszaútra nem lenne mód, több okból is kifolyólag. Ám miközben megvolt a terv, nem voltak meg a hősök. A nagyszájú bátrak valahogy eltűntek és még a valóban eltökéltek is, inkább bevállalták a katonáskodást, a bunkervédelmet, mint sem egy tuti halálba vezető utazásra jelentkeznének. -Igazából érthető, és sok pesszimista ráadást rávilágítva a lényegre, ha fel is állna a pajzs, sok-sok évbe kerülne mire a bolygó regenerálódni tudna, és addig tovább tartana az erőforrásokért az élet-halál harc. Mi több az élelem java ma már a védett épületekbe vannak elraktározva, és az ilyen helyek mikrobiológusai kreálják az utánpótlást ehető élelmiszerek formájában, ami továbbra is az ilyen helyeken tartaná az embereket, mi több a véges készlet és kapacitás miatt, nem léphetne fel a nyitott kapu elv, mert az a teljes pusztulást jelenthetné.
Egyes vezetők szerint a pajzs felállítása ráérne akkor, mikor a kint rekedtek vagy a naptól, mutációktól vagy az éhezéstől elpusztulnának, addig jobb ha minden marad a régibe. Igaz az is kérdés, vajon addigra marad-e egy űrjármű és kapacitás, hogy a tervet kivitelezzék. Most még fen áll a technika jó része és a titkos objektumok viszonylag biztonságba, létező infrastruktúrával a jelen készen van a nagy küldetésre, a jövő viszont képlékeny, hisz a felszín pusztul, a kintiek menedéket és élelmiszereket keresve, előbb-utóbb fellelik a még rejtve, biztonságba létező ilyen célt szolgáló bázisokat is, és akkor már a lehetőség is megszűnik a világ megmentése érdekében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése