Nikétás a Hagia Sophia alatt húzódó kazamatarendszeren keresztül a pátriárka parancsára, a kínzómesterek kezére adták. Nem maga a jövendölés zavarta az egyház vezetőjét, sőt nem is XII. János volt aki képviselte az egyházat. -A férfi álarcot viselt és még öltözéke sem jelezte milyen pozícióba is szolgál, de hatalma kétségtelen volt, hiszen a két hóhér minden mozdulatuk előtt az ismeretlenre tekintettek, és cselekedeteik az ő óhaja szerint alakultak.
-Már nem fájt semmije, illetve mindenét olyan szinten meggyötörték a tagbaszakadt fekete ruhás végrehajtók, hogy már nem tudta megkülönböztetni, mely porcikája is sajog jobban. -Már könnyezni sem tudott, az idő férfi úgy érezte, immár kisírta fájdalmába minden egyes sós cseppét, a jövője meg már megpecsételődött. Zsongott az agya, de azzal tisztába volt, hogy a csatornákon keresztül tetemét majd a szenny a Márvány-tengerbe juttatja és a testét a halak zabálják fel, minden tudásával együtt földi porhüvelyét is végérvényesen eltüntetve.
-Mond öreg, hányan tudnak zagyva elképzeléseidről, mond hányan tudnak eretnek gondolataidról, és mond, honnan veszed, hogy már nincs 200 esztendeje szent városunknak?! követelte a maszkos nagyúr, hangja erőteljes, nem utalt eunuchokra, mi több, Nikétás úgy vélte a rejtélyes kihallgatója katonaember lehet, valamely nagyon befolyásos család képviseletében, ami egy pillanatra azt sugallta a megtört férfinak kinek teste egy kínzópadhoz kötözve vértől és verejtéktől bűzlött, hogy ez az ismeretlen hisz a jóslatba, hiszi amit leírt, mi több, talán éppen annak bekövetkeztén munkálkodhat, ijesztő felismerés volt.
-Mond te rejtelmes alak, ki csak szenvedést hoztál rám, mi érdeked elárulni hazád, mi érdeked a pogányok kezére szolgáltatni Bizánc hatalmas birodalmát! vágott vissza a meggyötört férfi, úgy érezte megérzése igaz és helyénvaló kimondani, hiszen később már semmit sem fog tudni kimondani.
-Ostoba! mindig minden birodalom elbukik, mindig minden birodalom belűről bomlik, a külső hatás csak az utolsó csepp.
-Nem válaszoltál, haza árulója! köpte a szavakat a vénség, ő már tudta az igazságot, tisztába volt, hogy a gonosz munkálkodik, és már abban is, hogy 1453 lesz a igaz keresztény birodalom utolsó éve, egész a kővé vált király felébredéséig.
-Öljétek meg! parancsolta az álarcos, és a csatlósok tették amihez értettek, kémélet és könyörület nélkül...
...Az inkvizítor cellájában a gondolataiba mélyedt és csak reménykedett, az Úr add számára kellő időt, hogy megértse a miérteket. Megértse azt, hogy az emberi eredendő gonoszság miért is dominál általában, és egyáltalán, miért szégyen kimutatni az emberi érzéseket. Persze ezek elveszett dolgok, filozófia csupán, egy vérrel írt világba, ahol a legfőbb hatalom a gonosz. -A férfi nagyot nyelt és a durva falakra tekintett, sok tíz méter mélyen voltak egy hegybe rejtőző erődbe, amely elég távol volt a gonoszok városaitól, de még is ahhoz közel, hogy le-le tudjanak csapni egy-egy ocsmány karavánra, vagy gyalázatos menetre.
Még nem tűntek fel a kárhozottaknak, végül is ügyeltek és minden akciót körültekintően hajtottak végre, ügyelve, hogy egy műhold se lesse a kiszemelt területet, a dronokra pedig külön vadászegységük volt. -A középkorú férfi azért azzal tisztába volt, előbb vagy utóbb itt fognak a folyósokat védelmezve elvérezni, hiszen az Úr nem fog közbeavatkozni. Illetve fog! mikor az utolsó igaz ember is elesik és a lelke az ég felé indul, az Úr akkor le fogja küldeni angyalait és a sátán nem állva útjukat, a bűnös milliárdokat eltörlik a föld felszínéről örökkön örökre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése