Kilátások II.

A tűz saját táncát járta, Mark a földön feküdt mozdulni sem tudva, érezte testét, ám nem volt ereje szinte még lélegezni sem. -A tűzet nézte, a detonáció maradványaként, egy műanyag darab lángolgatott, fanyar füstöt teremtvén.
 -Az ablakon át, mivel üvege már rég kitört, voltaképpen megsemmisült, a kint uralkodó szél a hideggel együtt esőcseppeket is bedobált, néhány, még a férfit is megtalálta, s tán a tüzeket is, de a magányos lángocskák még könnyedén ellenálltak. A férfi a kardját kereste, ugyanis mikor bekövetkezett a robbanás, ahogy a lökéshullám meglódította, a penge kiesett kezéből, mi több a tudatai is néhány másodpercre.
 Nem volt jó hely, egy emeleti lakás, melyet bombával biztosított valaki. Az hogy embernek vagy zombinak szánta teljesen mindegy volt, hiszen, most Markot döntötte le a lábáról, és még szerencsésnek is mondhatta magát, hogy viszonylag épségbe megúszta, hála az amatörizmusnak.

 Nagyot sóhajtott, a füle zúgott, úgy hogy azt sem hallotta volna meg, ha egy élő-halott vánszorog tehetetlen testéhez, étkezésre készülve.
-Kurv. élet. nyögte a férfi, és külön köszönetet mondott a haderőtől magával hozott és használt könnyű páncélzatának, mert gyaníthatón az életét részben neki is köszönhette. -Próbálkozott, tudta mozdulnia kell, a robbanás, ha akad az épületbe zombi hívószóként visszhangozhatott primitív agyukba. S most, Mark biztosra vette, mocskosul belavírozva magát egy kelepcébe mozdulnia kell, de nagyon gyorsan, még akkor is ha nem is neki és nem is annak szánták. A tény, a zaj vonzza a dögöket, a detonáció meg úgy kiüti az embert minden tekintetbe, hogy könnyű prédává válva, kellemes vacsorává válhat az zombi asztalkáján.

 Sikerült! -Végre visszanyerte teste felett az irányítást, bár tagadhatatlan, úgy érezte magát, mint ha most ütötte volna el egy sebesvonat. Nehezen tápászkodott fel, az biztos hogy rendesen zúzódásai voltak, de sem komolyabb seb, sem törést nem fedezett fel magán, ami persze nem azt jelentette, hogy minden oké.
 A kardjáért vánszorgott, úgy mozgott mint egy részeg-kába ember, a kard súly pedig tonnáknak tetszett. Szíve szerint eldobta volna a most súlyos fegyvert, de ekkora ostobaságot semmi képen nem követhet el, a lőfegyverek után a kard volt a legjobb eszköz a hullákkal szembe, igaz volt ki a bárdra esküdött, viszont a haderőnél a kardot rendszeresítették, és a kiképzést is e fegyverre alapozták.

 Döntenie kellet, kimerészkedik a folyosóra és reménykedik a szerencsébe, vagy a B-terv lép életbe, ki az ablakon, és a tűzlétrán le az utcaszintre. Természetesen egyrészt szerencséje volt, hiszen nem minden ablak alatt szalad lefelé tűzlétra, viszont párkány akadhat amelyen keresztül kisurranhat a helységből, viszonylag feltűnés nélkül.
 Ám volt tűzlétra, Mark eleve olyan házat nézett ki, és csak is olyan lakásba telepedett volna meg, ahonnét akad másik kiút. Lehet a bombagyártó is hasonló logikát követve helyezte el robbanószerkezetét, de ez most mindegy is volt, a párkányra visszatérve pedig, most a férfi nem is érzett annyi erőt magába, hogy néhány centis falrészen balettezzen a még mindig, megunhatatlanul csepegő esőbe.
 -Sok gondolat, kimászott a füstöl terhes és tüzektől lidérces szobából, ki az esőbe, ki az egyre tolakodó sötétségbe. Már csak egy kérdés volt, le, egy másik menedéket keresve, vagy felfelé, bízván a jósosába...