Dawe Corn elégedetten nézte művét, a folyóparton magasodó, inkább hordó, mint téglalapforma berendezést, amit barátja cseppszámláló szerkezetnek nevezett el. Bár Dawe úgy érezte a név nem illik egy ilyen horderejű alkotáshoz és ezért a hivatalos elnevezése a bordóra mázolt gépnek PONTOSSÁGMÉRŐ SZÁMLÁLÓ GÉPEZET.-A masina lényege, hogy megszámolja a rajta áthalódó vízmennyiséget cseppre pontosan, s hogy ne legyen malőr, a megszámolt vízcseppeket enyhén ionizálja a berendezés, így ha véletlen újra pont a már megszámolt csepp kerülne a gépbe, az érzékelve, figyelmen kívülre helyezi a rakoncátlan vízcseppet.
A tudós olyan elégedett volt, hogy ha itt lenne cimborája, feltalálótársa, bizony azt mondaná neki HEURÉKA! -De mivel senki nem tartózkodott a közelbe, a gép pedig nem tudott beszélni, Dawe doktor kicsit szomorkásan a messze nem magányos fűzfa tövébe telepedve, balra tőle egy vidám hangyaboly lakói tüsténkedtek, szóval lehuppanva a szerkezetet nézte és hallgatta annak édes zümmögését, mint ha csak egy gyilkos méhraj telepedet volna meg a folyó partján, idilli volt, az már tény.
A férfi aki még nem volt túl az ötvenen és még a hetven is odébb volt tőle, egy fűszálat szakítva, a körmeit kezdte piszkálni, valahogy úgy érezve, hogy bár felfedezte Amerikát, mi több a nevét is adta a kontinensnek, még is azok a fránya vikingek jó pár évvel megelőzték. No igen, nyomasztó gondolatok, még akkor is, ha a tudós jól tudta, ilyen agyafúrt szerkezetet, még senki sem alkotott.
Nem akart agyalni, mi több, nem akart másik berendezést sem kitalálni. Úgy gondolta ő már letette névjegyét e világba, neve talán felkerül a feltalálók tabellájára, megeshet a második sorba, az első már nagyon foglalt volt.
Mindegy, azt nem akarta, hogy a világ elfeledkezzen a berendezéséről, azt sem, hogy ne, igazából csak azt tudta, immár szinte híres emberré válva, hogy bizony sok felelősség nehezedik vállaira, mert hát a masina működött, és biztos sok ország igényt tart majd a berendezésre, ami a népszerűség mellet sok támogatót is jelentett és még több felelősséget, ki akarna egy beinduló nukleáris láncreakciót???
-Nem! morogta Dawe, valahogy egyszerűbbnek szerette volna látni az életet, és most igazán sajnálta, hogy szeretett felesége elválva tőle, egy milliomos elemlámpa kereskedőhöz csapkodott, mint Titanic a jéghegyhez. -Komisz múlt és konok emlékek, nincs örvendezés könnyek nélkül, vélekedett a tudós, immár nem piszkálva a körmeit, a jövőre igyekezett koncentrálni, még szerette volna megélni, hogy nem csak sikeres és gazdag, de marslakóvá is válik. Mert Dawe Cornnak gyerekkori álma volt, hogy a Marson élve a buckák árnyékába csicsókát termel az enyhe gravitációjú planétán, körülötte apró termetű kutyákkal, kik vidáman szökdécselve csaholnak az ég felé.
Persze ez már egy másik történet, miként a Gravitáció is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése