2016. október 16., vasárnap

CERN a Világvége

 Talán ha úgy lett volna, talán ha meglelem, az élet értelmét, még mielőtt berobbant volna az a rohadt hadronütköztető... -Talán, kur.a sok az ilyen bizonytalan dolog, mint a kaja is. -A bunker falai melyek oltalmaztak ez eddig, már repedezettek, a kinti káosz talán napok kérdése és ide is befurakodik, persze csak talán.
 Ahogy más szóval, hasonló maszlagba, a volna lenne a kulcs, de se egyik sem a másik nem segít, hiszen a tények a vállunkra nehezedve, le lehet tagadni, de attól még idővel agyontapos, mint egy könyörtelen gólem.

 A gép elé ültem és a külső kamerák képeit kezdtem nézni, igaz, sok értelme nem volt, az ajtók és a falak kitartásától függött minden, a kint tolongó kreatúrák csak habok voltak azon az elcseszett tortán. Akadt ott szerencsétlen mutáns, mivel, nem egy nukleáris erőmű felrobbant a katasztrófa első öt napjába, a negyedik ilyen erőmű a Paks 2 volt, már az is csak múltidő, mint New York.
- Szóval az ember megvívta háborúját önmaga önteltségével, és hát természetesen elveszítette. Nem kellet ezen agyalni, mikor istenné kíván válni egy teljesen alkalmatlan lény, annak sorsa előre levezethető és tragikus, sajnos nem csak az egyén de az egész civilizáció szempontjából.
 Az ember szerette hinni, hogy űrből jött, hogy ő tulajdonképpen több, mint a többi élőlény, és hát hihette, a tettei mindig rácáfoltak hitvilágára, mert az embernél aljasabb, gonoszabb és kártékonyabb lényt, még nem hordott hátán a planéta.
 A dinoszauruszok kipusztultak, ők nem tehettek az üstökös vagy bár mi becsapódásáról, ám az ember tehetett, mikor létrehozta a nagy hadronütköztetőt. Voltak jóslatok, hogy sok apró vagy nagyobb fekete lyuk fogja e gépezet miatt elnyelni a bolygót. Hát kicsit tévedtek ezen szakemberek, nem fekete lyukak, hanem dimenziókapuk nyíltak, és a végtelen majd minden gonosz borzalmai a földre igyekeztek, a feltárult átjárok szinte hívták e kreatúrákat.

 Nos itt voltak, nekem sikerült pár társammal egy bunkerhez eljutni, aztán, mint ahogy lenni szokott, kitört az őrület, és a végén, már csak én voltam élő, mert a csekély erőforrásokért és a dominanciáért hamar elkezdődött a küzdelem. Hát én kimaradtam, nem harcoltam, és mert nem tartottak vetélytársnak, hagyták, hogy csendben meghúzódva kimaradjak a őrjöngésből. De mert tudtam, a végén én is sorra kerülök, tettem róla, hogy az utolsó előtti pillanatba kivédjem a végzetem, és én legyek a végzetük akik lebecsültek.
 Nem dicsőség, de a túlélésem záloga volt, és bár megtörtént, messze nem vagyok büszke rá, mert ezek az elállatosodott emberek rákényszerítettek, hogy az ő szintjükre süllyedjek, hát süllyedtem. S bár győztem egy adott pillanatba, hatalmas kérdés volt, mi lesz ha betörnek a külvilág démonai, vagy egy idő után, saját belső szörnyeim fordulnak ellenem. -Kérdések, olyan dolgok ezek, mint mikor tudták az emberek, hogy a megújuló energiaforrások olcsóbbak és biztonságosabbak, még is a pénz miatt akkor is erőltettek az atomenergiát.
 Mindegy, ahogy Európát, úgy a világot is megremegtette a Svájcba található ütköztető nem megsemmisülése, hanem berobbanása, ami sok száz dimenziókaput tárva fel, a világunkat egyféle világvégébe röpítette, csupán pár hét alatt...
A CERN segítségével megtalált ’isteni részecske’ elpusztíthatja az univerzumot, mivel összeomolhat a tér és az idő,
Dr. Hawking.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Dögvész! / tört verzió /