Démonkaland ( Első Fejezet )

 A lépcsőn felfelé ment, kezében fáklya, melynek füstje amorf maszatként kenődött szét a durva mennyezeten. Egy elhagyott épület pincéjéből igyekezett felfelé, és mert az elektromosság rég halott volt a kihalt városba, miként a patkányokon kívül szinte minden, maradt a fáklya.
 Persze próbálkozott az elemlámpával, de míg fent a házba hajlandó volt működni, lefelé, előbb pislogott, majd feladta a küzdelmet, szellem lakta ház volt. Az egész átkozott települést az 1920-as évekbe hagyták el lakói, előbb egy sorozatgyilkosság miatt, majd a halálraítélt örült visszatérte végett. A dráma talán az egészben, hogy egy hitetlen közösség népesítette be a városkát és bár szorgos és rendes emberek voltak, egy az indiánok által is nagy ívbe került helyre, nem volt jó ómen települést alapítani.
 Megtörtént, előbb az alapítás, majd a viharos gyorsasággal történő menekülés, s most John Karsen bemerészkedve a feledésre ítélt városba, azzal a céllal érkezett, hogy felfedje a gonosz kilétét. -Démonológus volt, néhány könyvet  írt is e témakörbe, és most egy oknyomozó cikkel kívánt debütálni, hosszú évek után. Igaz, tudta, nem az lenne a dolga, hogy szenzációra vadászva töltse fel kissé anyagi tartalékait, ám az élet néha hozza a dolgokat és a lehetőségekkel élni is érdemes.
-Felért, a poros pince, melyben hasznavehetetlen holmikon kívül sok mindent nem lelt, gyilkosság helyszíne volt, a helység bűzlött a gonosztól, a lámpa is azért adta fel, és a hideg felettébb elviselhetetlen volt. -Kint a mélységből, az egykori napaliba sétálva már a nyomás csökkent, a portól terhes ablakon kitekintve a délután lidérces fénybe világított, és még hátra volt az éj!
 Behunyta szemeit, próbált átlesni az asztrális világra, mert abban biztos volt, hogy nem az az egy tinédzser bolyong a városba, aki e ház fogja. -Egy rossz, egy házban, nem tudta volna az egész települést elriasztani.
-Nézett! a hullámzó, távolságoktól mentes világba, a furcsa fények ellenére, nem látszottak azon borzalmas képek, melyekről még írásos feljegyzések is léteztek. Nem értette, volt dolga már túlvilági lényekkel, de ilyen álcával még nem találkozott. Talán az indiánok többet tudtak, mint gondolná az ember.
-Sóhajtott, visszatért a valóságnak titulált anyagi világba, és úgy döntött, mindegy mennyire felkészült, még nem érett meg az idő az itt történő éjszakázásra. -Megfordult és cuccaiért indult, felkapva kisietett az épületből és kocsijába szállva, ezt a kört a veszteség számlájára írta.
-Indított, azaz csak indított volna, a kocsija, mely ez eddig hű szolgálónak bizonyult, most csak köhögött, de nem akart életre kelni. S bár megborzongott, tovább próbálkozott, nem is látva az egykori bank lapos tetején megjelent sötét árnyalakot...
Folyt.köv.