Ilyen Jövő

 Egy árnyéktól takart kis faház volt, egy ligetes erdő szélén, a szélben táncikáló levelek zenéje közepette, meghittnek is lehetett volna eddig mondani. Ám ahogy a pillanatok egyedi rezdülései teltek, a házhoz vezető ösvényen megálló férfi orrát megütötte a pusztulás bomló illata.
 A ház elülső részére egy embert szegeztek, miként Jézust, keresztkén feszítve. A testet már kikezdték a madarak, az egykor, talán jóképű férfi teste maradéktalanul az elmúlás útjára lépet, már néhány napja megtörtént a gyalázat.
 Az érkezett, John Brin az egyház lovagja, nem lepődött meg e bűntény láttán, az ilyesmi a falak mögötti világtól ugyan idegen, de kint kereszténynek lenni nem életbiztosítás. -A rádiójáért nyúlt, és jelzett a közeli település rendészének, a helyzet menthetetlen. Na igen, a rendészek nem igen járnak ki a falvakból, pont elégé rettegnek az eretnek hordáktól, s aki egy farmon kíván boldogulni, jobb ha nem hangoztatja, hitét, mert így járhat, mint ez a szerencsétlen.
 A lovag megindult, be kívánt menni a házba, és mert vélhetően csak papíron jelenik meg a hatóság, leszedni a holttestet, John a ház felgyújtása mellet döntött.
 A legyek dongtak, a szag egyre émelyítőbb és a látvány még visszataszítóbb, de utána kellet néznie, nincs e még több áldozat, vagy nyom, mely valamelyik szektára utalhatna.  Az ajtót berúgta és az könnyen engedett, és a ház alatti árnyékot, bent nyomasztó félhomály váltotta fel, hűvös őszi leheletnek tűnő atmoszférával. -Lassan lépet és a fa padozat nyikorgott a páncélos férfi súlya alatt, de nyikorgott a támadás pillanatába minden ezen épületbe, mert az elülső helység törött bútorok, kiforgatott fiókok groteszk festménybe illő képét mutatták. Nem volt szép látogatás az már biztos, a szomjazó fa padozatán megszáradt vérnyomok, az erőszak már itt bent elkezdődött.
 Az áldozat füves ember volt, gyógyteákat, kenőcsöket készített és ebből élve tette mindennapjait. Voltaképpen kellettek az ilyen emberek, a településeket a városok csak ímmel-ámmal látták el, és felkészületlen rendészekre bízták a rend betartatását.
 Furcsa világ volt, túl a globális klímaválságon, a hét évig tartó klímaháborún, a világot az Egyház helyre rakta, nem kevés erőszak útján. Több ezer cég vezérel, politikussal végeztek, a hitetlenséget büntetve a planétát részben visszaadták a természetnek. Ám ez kemény árat követelt, sok cég nem hódolt be, és magánhadseregekkel szálltak szembe az Egyházzal, nekik csak a profit számított és számít a mai napig. Igaz többségük elhagyta a földet, de gerillaharcosaik és a régi világ hívei eretnek mozgalmakkal igyekeznek minél több kárt és halált okozni. A városok az egyházé, a kinti világ még csak töredékében. Így utólag azért mindenki látta, a fekete szmogtengerek melyek a városokat egykor felzabálták, nem volt fenntartható tendencia. Viszont a hatalmasokat ez nem igen érdekelte, és ugye a népvándorlás, az erőforrásoké kitört regionális háborúk, mind egyet jeleztek, a világnak megszűnését. Nos ekkor ragadt a kezdeményezést magához az Egyház és lett a nagy háború, mely vége sok halál és a földet pusztító cégek, a naprendszerben található kolóniákra való kiszorítása. Ma minden megújuló, minimális a káros anyag kibocsájtás, de sajnos a planéta élővilága hatalmas kárt szenvedett, miként a mostani népesség is csupán két milliárd, az egykori 15-ből.
 De mindennek ára van, a föld gyenge, a cégek meg erősödnek, a jóléti társadalmat még mindig visszakívánok, akiket prófétáknak mondott felbújtok uszítanak eretnek csoportokba tömörültek. Igaz, voltaképpen már a XXI. század elején is inkább csak megkeresztelt volt a többség, mint sem keresztény. S előbb imádták a pénzt, mint Istent, ez is hozta el a XXII.-ra e katasztrofális helyzetet.
 A férfi nagyot sóhajtott, pirogránátot vett elő és 2 percre időzítve a földre ejtette, egy percet adott magának, hogy végig nézze a kis házikót, nem volt nehéz, két helységből állt, és a második perc a kellő távolságba jutás, a háznak égnie kellet. Ide senki nem költözne, és a szellemek számára is tökéletes átjáró lenne, mindenképp pusztulásra ítéltetett. -Nem talált életre utaló jelet, és ezt a karján lévő bioszkenner is megerősítette, távoznia kellet.
 Ám ahogy ismét kilépet bevillant neki egy a padlón heverő medál, visszarohant és meglelve sietősen távozott, a medál, egy arcot, egy szép női arcot rejtett. Már csak az volt a kérdés, ennek az arcnak a gazdája, a támadókhoz vagy az áldozathoz tartozhatott...