Nehéz lenne a láncolatot sorra venni, Cristina, aki az úrból nézte végig ahogy a világ elsötétül, óriási szerencsének köszönhette, hogy most a Földön lehet, és hazájában. Persze a halálfélelem mindent uralt, ott fent az űrbázison, látva a városok kihunyó fényeit és a NASA utolsó bejelentkezését, ahol szép szavakkal közölték, nem megoldható a hazahozatala, mert a világ, ami eddig létezett szétesett, mint egy rosszul összerakott legó, szóval az egy elviselhetetlen időszak volt.
Ám az Oroszok, hogyan, vagy miként de feljuttattak egy talán utolsó űrhajót, egy mentőakció keretében, és így végül szerencsésen hazakerült, az évszázadokat visszasüllyedt emberi civilizáció világába, több mint fél évet töltött a űr rideg végtelenjébe.
-Marasztalták, az Európaiak valahogy jobban viselték a hirtelen megszűnő energiaforrások és természeti katasztrófák sorozatát. Ám a doktornő úgy érezte haza kell mennie, s bár hallotta, hogy az Államok összeomlott, az északi területeket Kanada oltalmazza, dél pedig a káosz földje, ahol a nagy városok fallal védekezve, mindennap a túlélésért küzdenek, a kontinens déli féltekéről áramló néptömegekkel, kik a fallal mögé szeretnének bejutni, és az eluralkodott bandák, hadurak hordáival szembe.
Az egész történés döbbenetes volt, az olaj ott volt a föld mélyén, de mindegy mit tettek a cégek, napról napra kevesebbet tudtak felszínre hozni. Az atomerőművek már haldoklottak, uránból már a katasztrófa előtt megszűnt az utánpótlás, nem véletlen, hogy egy nagyszabású terv keretében a Titán nevű holdon hozott létre a világ több államának szövetsége egy hatalmas bázist, ahonnét dronok százait juttatva a Szaturnusz felhői közé Hélium 3 nevű szuper energiaforrással kívánták megoldani a gazdaságra, iparra nehezedő gigászi nyomást. Állítólag az első teherűrhajó meg is érkezett és be is indultak a hélium 3 felhasználására létrehozott objektumok, mikor pár hétre rá, bekövetkezett a katasztrófa! -Több űrhajó nem jött, rádióadások voltak, és a jelentésekből az jött le, hogy a Titánon minden oké, és a begyűjtés folyamatos. A holdbázisnak egy szerencséje volt, teljesen önfenntartóra tervezték, így egy bizonyos ideig, nem érinti
a Föld hanyatlása.
Bonyolult világ volt mindig is az emberi civilizáció, de most véres és barbárrá vált! A nő aki harmincöt évesen úgy képzelte az űrbe leli halálát, most egy Karolinai erődváros egészségügyi szolgálatát erősítve, némi biztonságba élt, hiszen a várost húsz méter magas fal oltalmazta. -Sok várost, a bajok első heteibe egy okos szakértő felvázolva a jövőt, a védekezést javasolta, és a dolog bevált. Persze nem mindenki jutott be a falak mögé, meg aztán gazdálkodni is kellet, így a városok körül farmok ezrei növekedtek elő, és gépekhez szükséges üzemanyag híján kézi és állati erővel termelték az élelmet.
A városoknak dolgoztak, akik milíciájukkal a környék településeit igyekeztek oltalmazni, inkább kisebb, mint nagyobb sikerrel. S volt egy borzalmas oldal, valahogy mindig akadt a bentlakóknak konzervétel, nem egy gyárat emeltek, az áramot gőzerővel pótolván. Nem is ez volt a furcsa, hanem, mikor kint is éhínség tombolt, bent volt friss konzerv, aminek titkára Cristina egy kolléganőjétől szerzett tudomást, embereket dolgoztak fel! -Menedékkérők közül, az igénytől függően, és természetesen a bűnözés ára is ez volt, tartós élelmiszer!
A nő ekkor döntött úgy, hogy el kell mennie a erős haderővel határait védő, és viszonylag életképes, élhető civilizációval rendelkező Kanadába, ekkor már nagyon bánta, hogy nem maradt Oroszországba...
Ám az Oroszok, hogyan, vagy miként de feljuttattak egy talán utolsó űrhajót, egy mentőakció keretében, és így végül szerencsésen hazakerült, az évszázadokat visszasüllyedt emberi civilizáció világába, több mint fél évet töltött a űr rideg végtelenjébe.
-Marasztalták, az Európaiak valahogy jobban viselték a hirtelen megszűnő energiaforrások és természeti katasztrófák sorozatát. Ám a doktornő úgy érezte haza kell mennie, s bár hallotta, hogy az Államok összeomlott, az északi területeket Kanada oltalmazza, dél pedig a káosz földje, ahol a nagy városok fallal védekezve, mindennap a túlélésért küzdenek, a kontinens déli féltekéről áramló néptömegekkel, kik a fallal mögé szeretnének bejutni, és az eluralkodott bandák, hadurak hordáival szembe.
Az egész történés döbbenetes volt, az olaj ott volt a föld mélyén, de mindegy mit tettek a cégek, napról napra kevesebbet tudtak felszínre hozni. Az atomerőművek már haldoklottak, uránból már a katasztrófa előtt megszűnt az utánpótlás, nem véletlen, hogy egy nagyszabású terv keretében a Titán nevű holdon hozott létre a világ több államának szövetsége egy hatalmas bázist, ahonnét dronok százait juttatva a Szaturnusz felhői közé Hélium 3 nevű szuper energiaforrással kívánták megoldani a gazdaságra, iparra nehezedő gigászi nyomást. Állítólag az első teherűrhajó meg is érkezett és be is indultak a hélium 3 felhasználására létrehozott objektumok, mikor pár hétre rá, bekövetkezett a katasztrófa! -Több űrhajó nem jött, rádióadások voltak, és a jelentésekből az jött le, hogy a Titánon minden oké, és a begyűjtés folyamatos. A holdbázisnak egy szerencséje volt, teljesen önfenntartóra tervezték, így egy bizonyos ideig, nem érinti
Bonyolult világ volt mindig is az emberi civilizáció, de most véres és barbárrá vált! A nő aki harmincöt évesen úgy képzelte az űrbe leli halálát, most egy Karolinai erődváros egészségügyi szolgálatát erősítve, némi biztonságba élt, hiszen a várost húsz méter magas fal oltalmazta. -Sok várost, a bajok első heteibe egy okos szakértő felvázolva a jövőt, a védekezést javasolta, és a dolog bevált. Persze nem mindenki jutott be a falak mögé, meg aztán gazdálkodni is kellet, így a városok körül farmok ezrei növekedtek elő, és gépekhez szükséges üzemanyag híján kézi és állati erővel termelték az élelmet.
A városoknak dolgoztak, akik milíciájukkal a környék településeit igyekeztek oltalmazni, inkább kisebb, mint nagyobb sikerrel. S volt egy borzalmas oldal, valahogy mindig akadt a bentlakóknak konzervétel, nem egy gyárat emeltek, az áramot gőzerővel pótolván. Nem is ez volt a furcsa, hanem, mikor kint is éhínség tombolt, bent volt friss konzerv, aminek titkára Cristina egy kolléganőjétől szerzett tudomást, embereket dolgoztak fel! -Menedékkérők közül, az igénytől függően, és természetesen a bűnözés ára is ez volt, tartós élelmiszer!
A nő ekkor döntött úgy, hogy el kell mennie a erős haderővel határait védő, és viszonylag életképes, élhető civilizációval rendelkező Kanadába, ekkor már nagyon bánta, hogy nem maradt Oroszországba...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése