Kivégzés

 Az inkvizítor közönnyel szemlélte a nyüzsgő-bűzlő metropolist, a bűn erjedő melegágyát. Nem volt dolga a legtöbb emberrel, pénzimádó, elveszett lelkekért nem érdemes küzdeni, az ÚR ugyanis megadta a szabad akaratot, s ki a sötétséget választja, hát élvezze annak rothadó gyümölcsét is, a pokolba lesz meglepetés, mert erről szól a végállomás!
 Igen, a pokol egy lehetőség a változásra, úgy, hogy közben minden lehetőség megnyílik, hogy ne kívánjunk megváltozni. Semmit nem adnak ingyen, és természetesen egyszer a pokol is bezáródik, és kik nem voltak hajlandók a változásra végkép kitörlődnek az idő és a tér kötelékéből, még múltjuk is eltűnik, nem marad semmi belőlük, mivel ez is a szabad akarat része...
 Mellékes, az idő még nem érkezett el, és az egyház jelen időben a démonokkal vívja legnagyobb harcát. Nem a bálványimádókért küzd az inkvizíció, a kevés még hinni akaró embereké harcolnak, mert miközben milliárdnyian eladták lelküket a pénz illúziójának, még vannak kik Isten nevét hitből és szeretetből ejtik ki szájukon. S mert a világ a cégeké és a démoni lényeké, a kisebbség sebezhetővé vált.
 Persze a világkormány üldözte az egyházat, hisz a cégek bábja, és ez váltotta ki, hogy létre az inkvizíciós testület, egy katonai ellenálló erő a hatalommal szembe. A ördögökkel viselt harc java a Jezsuitákra hárult, az inkvizíció a világi ellenséggel folytatta élethalál küzdelmét. Természetesen ez egy nem hivatalos hadszíntéren folyt, az inkvizítorok likvidáltak egy cégvezért, erre a vállalat milicistái felgyújtottak egy menedékhelyet, szóval gyalázatos és könyörtelen harc folyt, pláne miután a kormány bezáratta a templomokat, hivatkozván a multikulturális társadalomnak nem kell isten!
 Vélhetőn Istennek sem kell a világ nagyobbik, bűnös része, mely már a planétát szmoggal burkolta, vizeit megmérgezte és a fák a legtöbb esetbe szintetikus dekorációnak szolgáltak. -A vég közelget az kétségtelen, és a őszülő halántékú férfi csak abban reménykédet, hogy addig még jó pár démonimádót a pokolba küld. -Ilyenkor a média természetesen iszonyatosan támadja az illegalitásba menekült egyházat, mondván a szeretet nevébe gyilkol a vallás. De tévednek, aki eladta lelkét, már nem érdemli a könyörületet, itt is a szabad akaratról van szó, ha bevállalták a démonokat, hát démonként is kezelik őket az inkvizítorok, mert ez nem megszállás, hanem önkéntes felajánlkozás.

 Eljött az idő, a távcsöves puska megtalálta a célszemélyt, egy sátánista szekta alvezérét, amúgy egy tömegételeket gyártó cég egyik főrészvényese. -Fiatal volt, haja szőkésbarna, arcán folyamatos derű látszott, ruhája pedig makulátlanul elegáns, egy ifjú úriember, a nők imádatának "tárgya" hiszen mindene megvolt, pénze, hatalma és vonzereje.
 -A homlokát célozta, a harmadik szemnek is nevezett csakra helyét, itt biztos a halál és biztos a pokolba juttatás, hibázni nem lehetett, a nanodroidok mely vélhetőn vérébe keringenek, nyilván meg próbálják menteni a gazdatestet, ám ha szétloccsan a koponya már a történet véges, a harmadikszemre célzás, meg spirituális töltettel bír, ez teszi lehetővé, hogy köztes helyek helyett, egyenest a pokolba süllyedjen a bűnös lélek, a kiutat nem lehetett engedélyezni.
 A fegyver elsült, az inkvizítor egy másodperc alatt letudta, tökéletes munkát végzett, így nem volt más, mint a menekülés, a fullajtárok nyilván már megindultak...