Egyszer megkérdezték tőlem, mi a véleményem istenről. -Nos sokat nem gondolkodtam, vissza kérdeztem, és istennek mi a véleménye róla, a maszlagok nélkül. S mivel isten sokat nem kommunikál, így nem kellet sokat gondolkodnom.-Eretnekség?! azt hiszem, nagyobb eretnekség a képmutatás és a kizsákmányolás. -De mindegy, túl gondolni dolgokat egy teljesen irányított világban felettébb fölösleges.
Nagyot sóhajtottam, az élet szar, ez vitán felül áll, néhány kivételétől eltekintve. S mi akik a két pont között a kiszolgáló szervezetként a tömeget koordináltuk, csak lélekbe érezhettünk együtt a milliárdokkal, hisz viszonylagos jólétünk állt vagy bukott a véleményünkön. Így hát a géppuskán pihentettem szemeim, remélve ma sem kell használni.
Nehéz, ezt, csak az érzi át, aki megéli és még akad némi empatikusság, belül, szíve legmélyén. Mert rossz nézni, a szabad polgárokat ahogy a bércégek vagonjaiból kiáradva, vonulnak a multik gépsoraihoz, természetesen éhbérért.
Mi többet kaptunk, de mi öltünk, mi voltunk a világot uraló cégek valódi támaszai, a kötelező étkezésekkor beadott drogok mellet. Mert bizony akadtak hatalmas munkáslázadások, emlékszem, mikor egész Bréma megbénult az öt napig tartó lázadás súlyától, amit végül, a világkormány rohamegységei törték meg, még mi, céges bérzsoldosok is kevesek voltunk, és mert rajtunk is spórolnak a gigacégek, mint mindig minimális személyzettel felügyeltetnek egy-egy objektumot.
Ám a változás szele már felcsapott, az egyház az utolsó pillanatba elfordult a cégektől és a világkormány intézményétől. Persze ezzel betiltott dologgá vált, amit a cégek a média segítségével igyekeztek kompenzálni. Ám mert a papok, kiket azonnali fejlövésre ítéltetett a világkormány, a multik védelme érdekébe, csak ellenkező érzelmeket váltott ki. A papok szinte szenteknek számítottak, ők tárták/tárják a nép elé az élelmiszerekbe pumpált drogok és vegyszerek titkait. A New York-i felkelést egy pap robbantotta ki, a város 10 legnagyobb élelmiszergyárát a lázadók felgyújtották és több száz vagy ezer, a cégeket és a kormányt szolgáló étkezőhelyet változtattak kiéget romokká.
S mit csinálnék ha egy papot látnék? -Elfordulnák, biztos, hogy nem ölnék, utálom munkaadómat a cégeket, és sok társammal együtt hamarost eljön az idő, mikor a céges katonák a dirigáló mitugrászokra emelik a fegyvert, az elnyomást már nem lehet szolgálni!
Persze ettől nem változik véleményem istenről, de a helyes döntést azért meg tudom hozni, még akkor is, ha vagy egy cég hű katona, vagy a kormány elit egységei végeznek életem írásával, egy robbanógolyó képébe...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése