Ez van, a birkák fehérek és békésen tűrnek, magam is ezt tettem. De míg a többség még azt sem értette, miért is van ez így, én egy célt követtem, a saját célomat, ezért kerültem be a nagy rabszolgakerékbe, tudatosan, céllal...
A csarnok egy nagyobb hodályba és így tovább, egy giga cég giga álmokkal és gigászi sok profittal ezer dologba kezdve tohonya óriásként fullánkos őröktől felügyelve zakatolt az idézőjeles élet.
Tudtam, hogy valami nem stimmel, egy fontos emberrel beszéltem és átvágva egy raktáron rossz érzés kebelezte be gondolataimat. Bent a számomra is kijelölt területen a munka akadozott. Újként nem igen mondhattam, mi is a gond, az okosak pedig úgy is mondták hülyeségüket, pedig ők még pénzt sem kaptak érte, hisz csak régi dolgozónak számítva tábornoknak képzelték magukat, nekem nyolc, nekik meg illúzió.
-Szóval patthelyzet volt, az egyik rutinos dolgozóból áradt a cefreszag, de rutinos volt, nem kellet tudomásul venni. De mert nem csodát tenni jöttem, a lányt kerestem tekintettemmel, és meg is leltem. Megleltem és a szellőzéstől mentes csarnok nyomott levegőjében, hirtelen megéreztem újra a bajt, így kitekintettem helységünkből.
-Tűz villant és robbanás és lökéshullámok egymásutánja közepette a torkom összeszorult, nem volt kérdés, most meghalok. Ám más történt, a berobbant vegyi anyagok vihara, szupernóva robbanásként két irányba terjedt, viszont az ereje nem volt az említetthez hasonlatos, ekként, szerencsém, csak több métert repültem és egy asztal alatt landolva, fájó porcikákkal megúsztam.
A fűst szúrós volt és tüdőt gyötrő, a vállalat tűzoltói percek alatt megjelentek, de itt csak a lökéshullám romjai várták, miként távolabb is, inkább detonáció volt, mint lángok.
-Felálltam, és bár a lánynak volt, nem volt párja, az első rémületem után, a második tőrt rám, ő túlélte?! Az ittas fickó nem, láttam a rázuhant mennyezetről levált merevítő rúd végzetes döntést hozott számára, tovább botorkáltam, kábán és zúgó fülekkel.
-Jól vagy? tudakoltam Erikától, egy sarokba lelve rá, ő csak bólintót és a pusztulás groteszk romjait szemlélte, átöleltem.
Másra vártam, pesszimista lévén az elutasítást, ám engedte, és szép szemeibe nézve egy nagy IGENT olvastam ki. Hát döntött, pedig nem mentettem meg, nem voltak nyugat lovagja, de még is, eddig nem most nyíltan felvállalta, hogy mit is érez, és ez borzasztóan jól esett, szerelmes lehettem, szerelmes a halál árnyékos völgyében, de erre vártam több hónapja, ezért voltam e nyamvadt cég bérrabszolgája, és bár szörnyű kép kerekedett elénk, még is belül boldog voltam, érezve, hogy élek és ő is élve, érez!
-Kifelé, kifelé! kiáltott egy tűzoltó, talán egy újabb robbanástól tartva, talán a mérges gázoktól kívánt minket megóvni, a fene tudja, ám szavai nélkül is, a túlélők kifelé botladoztak, mi is, igaz, egyet tudtam, az utolsó napom volt a cégnél, én elértem életem álmát, a multi profitja kurvára nem érdekelt. S bár beleizzadtam minden napba, Erika miatt megérte ezt biztosan mondhatom...
De álom ide-oda, kint a napfénybe a hűvös levegőtől új képek bontakoztak ki, és egy hír, a fontos emberem, talán az egyetlen jószívű vezető beosztású ember életét vesztette, tudtam miért is volt a rossz érzett. Persze tenni semmit nem tehettem, és a hét halottat sem tudtam feltámasztani, a hetvennél több sebesült gyógyulására sem volt kihatásom. Csak ember voltam, és a túlélő csoporttársak is, némely, sajnos buta és rosszmájún már most irigykedve, intrikára vágyva szemlélte ölelkezésünk, közben a szirénák vonyítottak, a óriás építmény több ponton megrogyva.
Buszok jöttek, a munkanapnak vége a hétre, egy olyan emberke darálta aki a ténfergésen kívül sok dolgot nem cselekedett, azaz kirúgta ki nem tetszett neki. Rám is vadászott, de volt kapcsolatom, sajnos volt, mert a hír hozta, hogy meghalt, na őt igazán sajnáltam. S hogy velünk mi is lesz, nem kellet rajta töprengeni, mindig a nő dönt, és ő döntött, Istennek hála mellettem, minden más csak rossz vízió, a magam részéről kilépetnek tekintettem magam, a cég nem érdekelt, csak Erikáért voltam itt. S mert aki hisz önmagába, mindig talál kaput a bérrablét világából, ezért hát nem aggódtam, és már láttam is a jövőt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése