Az élet sosem volt torta, és mostanság messze nem az, a vírusfertőzés ugyanis kiírott néhány embercsoportot, de mutálódva, úgy mond öntudatra ébredt és már nem ölte az embereket, hanem gazdatestnek használva, ő kívánt a planéta uralkodó fajává válni.
S hogy Istenhez mennyire volt köze e Földi pokolhoz(?) semennyire, az ember gondolta magát istennek, és túl nagyot dobva átesett a palánkon.
Persze akik tehették a bunkervárosokba húzódtak vissza, köztes megoldásként léteztek a több tíz méter magas falakkal körülvet városok, de ezen utúbbik jóval sebezhetőbbek voltak, viszont, itt termelték meg az élelem egy részét a föld mélyén rejtőzőknek, feladva a sötét lehetőséget, hogy a kórság lejuthat a mélységbe.
Ám ez a világ és nem az én álmom. mert számomra az álom messzire szaladt, és bár nem kergette senki, sőt barna szemeivel talán ábrándozón, még reám is gondol egy töredék másodpercig...
-Mindegy, ő egy ostrom alatt lévő városba a túlélésért küzd, viszont nekem már a túlélés szertefoszlott, mint a mesébe darabokra törő tükör, mely már nem hajlandó képeket mutatni, csak a pusztulás szilánkjaival riogat, esti horrorfilm gyanánt.
Izzadtam, a torony mely menedékül szolgált, immár a csapdámmá változott, löszerem kifogyóban, és a lelkem is megtörve szemlélte a lent tolongó gonosz sokaságot.
-Féltem-e? nos igen, nem az ötven-hatvan gazdatesttől, itt már nem volt sokat töprengeni, amint az ajtót betörik, a kilenc golyóval sokáig nem tarthatok ki. A félelmem inkább volt miatta, a messzi városba még talán reménykedő lány végett, mert nem akartam, hogy neki vége legyen, elég a halál, ha menni kell, hát kettőnk közül csak egynek.
Na igen, nem kívánságműsor, és lehet egyszerre lépünk át az élet poklából egy mások dimenzióba, egy olyan helyre ahol még nem jártunk, és talán ott egymásra találhatunk.
-Újabb roham, a dögök farönkökkel igyekeztek a acélajtót behorpasztani, majd szétrepesztve a résen beözönleni, és minden bizonnyal eredményt is hoz nekik az alkony és a nehezedő fellegek, megeshet még esőben halok meg.
-Elmosolyodtam, volt ez irónia, önsajnálat, szánalom és a fájdalom. S mert a derű maszkját öltöttem egy pillanatra, tudtam, csak nyolc golyóm van, mert a kilencediket magamnak szántam.
Világpokol, és mivel a helikopter nem érkezett, s mert az ajtó öröké nem tarthat, az időmet percekbe mérhettem, mivel a sötétség beállta előtt a történetnek véget kell vetni! -Furcsa, az emberiség mindig okos kíván lenni, és mint most, rendesen pofára estünk, de ez való nekünk....
" Erre eljött egy vörös ló. Aki rajta ült, hatalmat kapott, hogy megbontsa a földön a békét, hadd gyilkolják egymást az emberek..."
( A Második Pecsét Feltörése, Szent János Apostol Jelenéseinek könyve )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése