Nem volt joga ítélkezni, de az embereknek sem volt joguk milliónyi fajt kiirtani, szeméttől élhetetlen óceánokat teremteni, a bolygó belsejét kiforgatni és az erkölcsöt, sőt saját hitüket szemen köpve az erkölcsi fertőt brutális módon visszahozni.
Legyintett, elhessegette a nyomasztó gondolatokat, elhessegette a galaxisok közepéről a Föld felé közeledő végzetet, és konkrét feladatára irányította elméjét, egy démont meglelni, egyet a rengeteg közül melyek immár a patkányoknál is szaporábban uralkodtak az emberek között, hiszen ahogy a hit megtört, az erkölcs összeomlott, a sátán egyenes utat talált, és szolgái által élt is a könnyű lehetőséggel.
Szent György, ez volt a inkvizíciós hajó neve, és a Titán holdról érkezett, ahol az Új Vatikán magasodott, távol a mocsoktól, a mocskosoktól. Ám mert míg az egyház létezik, kutya kötelessége harcolni az immár túlerővel rendelkező gonosszal. -Az egyház harcolt, és bár nem volt annyi keresztes és inkvizítor, hogy jelentős eredményeket érjenek el, egyenlőre cselekedhettek, a világkormány még eltűrte a vallás jelenlétét, igaz az emberek hitetlensége kapukat nyitott a pusztulás irányába. A sátán is cselekedet, hiszen a hit számára is fontos eszköz volt, ugyanakkor kétségtelen, a gonosznak meg volt az a hitvallása, hogy attól, mert te nem hiszed, ő ott van, és létezik!
John Merren egy leszállóegységgel közeledett az egyik elhagyott, hajléktalanok által ellepett, egykori templomegyüttes felé. Még a tulajdon az egyházé volt, de papok híján a fenntartása egyrészt értelmetlennek látszott, másrészt a bizonytalan jövő miatt fölösleges, hiszen a kormánynak kedves időtöltése volt a kisajátítás, mert ugyan eltűrték az egyházat, ahol lehetett, mindent megtettek a működés ellehetetlenítse érdekében. Így történt, hogy a a Vatikán úgy határozott, hogy csupán leszállóhelyként őrzik meg az egykori templomot és a hozzá tartozó létesítményeit. Akadt ott egy letisztított terület, pont alkalmas volt a kis és közepes gépek leereszkedésére, s mert a nyomornegyed szélén terült el, egyenlőre nem tartottak rá igényt az ingatlanbefektetők.
Az inkvizítor, bíbor páncélzatában, oldalán plazma pengével, lassan hagyta maga mögött a leszállóhelyet, a gépe miatt messze nem aggódott, két harci android védelmezte a járművet, akikkel szemben semmi esély nem volt még egy nagyobb fosztogató bandának sem.
John az a bizonyos lepukkant ház felé lépdelt a szeméttől és csótányoktól hemzsegő utcán, ahol a démon rejtőzött. A gonosz friss jövevény volt, még nem akadt pártfogója, és ereje is éppen csak létezett, ami így könnyű célpontnak ígérkezett. Könnyű volt, de mivel a Szent György egy hatalmas monstrumnak számított, nem volt titok New Boston, alvilági lényektől hemzsegő kerületeibe, hogy egyházi egységek érkeztek, s ugye még a kormányzat lenyelte, hogy a keresztesek bizonyos dolgokat megtehetnek, igaz, minden kilőtt démon után keményen fizetett az egyház, ugyanis a kormányzat nem ismerte el a démonok létét, ennél fogva gyilkosságnak minősült, egy-egy ilyen akció. De mert még létezett a keresztény lobbi, a dolgot letudták tisztán üzleti szemszögből, egész addig, míg nem egy túl nagy befolyással rendelkező "szörny" nem került az inkvizíció célkeresztjébe. -Persze kerültek, de akkor titkos akciók keretében zajlott a tisztítás, mi több, az egyház igyekezett minél előbb felfedezni a veszélyes démonokat, így kerülve el, a teljes kibontakozásukat.
A lépcsőn felfelé haladt, az épület olyan üresnek tűnt, mint ahogy látszott, és ugyan ez nem tévesztette meg a páncélt viselő férfit, azt a gyanút azért felébresztette, hogy megeshet elkésve, a gonosz ,már felkészült a fogadására. -A pengét kivonta, a plazma hamar életre kelt és mint fáklya is funkcionált a félhomályos folyóson, amely a hetedik emelet sajátja volt, és ahol a dög is rejtőzött.
Az jött ami várható volt, az első ajtók elmaradását követőn a 76-os számjelzésű ajtó kivágódva négy örült tekintetű megszállottnak adott utat, akik rudakkal, pengékkel rontottak az inkvizítorra. A harc nem volt kérdéses, a páncél tökéletes védelmet nyújtott, a plazma pedig vér nélkül gyilkolt, csúnya legó, rakd össze képet hagyva, ha esetleg kiszállna a rendőrség helyszínelés címszó keretében.
A férfi nem érezhetett irgalmat, nem, mert akik utat engedtek a sötétségnek, a lelkük kapujának megnyitásával, üzletet kötöttek, és hát minden üzleti tevékenységnek meg volt az ára.
A lakáshoz ért, az ajtó nyitva volt, a démon pedig nem rejtőzve gúnyos mosollyal arcán az inkvizítort várta, ami annyit jelentett, hogy az előjáték, csak egy értelmetlen valami volt, a szörnyeteg a várttal ellentétben fel volt készülve.
-Tudod mi a poén pap?! firtatta a koszos munkásruhát viselő, amúgy harmincas férfi, kinek belsejében a sötétség uralkodott.
-Nincs poén démon. felelte az ajtón belépett inkvizítor, a pengéje még világított, de jól tudta, a teljes győzelemhez a név is kell, a démon neve. Persze ez nem ördögűzés volt, csupán a diadalhoz szükséges momentum, ami annyit jelentett, hogy amint kezdetét veszi az összecsapás, az asztrál színtéren is megkezdődik a harc, és a végső csapást csak akkor vihette be az egyház képviselője, ha e világba kiejti a dög nevét. Ám ehhez előbb győzni szükséges odaát, a sötét árnyaktól hemzsegő asztrális világban.
-A poén pedig az, hogy ma nem győzhetsz! zengte a démon, valami oknál fogva beszélgetést kívánva provokálni, beszélgetést ami annyit jelentett, hogy IDŐ!
Az inkvizítor nem válaszolt, tudata átlépett az asztrál világba ahol se tér se idő nem létezett és a koromsötét, leginkább sakálhoz hasonlító démonra támadt, ő megőrizve emberi formáját...
...a pillanat elmúlt, a bíborvértezeten egy hatalmas lyuk tátongott, a lyuk pedig utat engedett az emberi belsőnek és a vérnek. -John Merren haldoklott, a démonnak igaza bizonyult, ezt a csatát nem nyerhette meg, mi több a fölötte magasodó emberi külsőbe rejtőző borzalom a vértől vöröslő kezét nézte, melyben oly erőt pumpált, hogy áttörte a vértezetet, és bevitte az utolsó csapást. Az inkvizítor tudta hibázott, de azt is, ezzel is azt igazolta, ő ember, és bár egy tisztátalan lény végzett vele, előbb odaát, majd az ottani diadal fényébe itt is, de a lelke megmarad és az ÚR nem fogja hagyni a mélységbe süllyedni.
-Ugye mondtam, hogy nem győzhetsz. csóválta, szinte szánakozott a fejét a démon, és mintha kint ismét esni kezdett volna...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése