Boszorkányüldözés

Mark profi vadász volt, az egyház megbízásából teljesített feladatokat, fő profilja a boszorkányok letartóztatása. A maga módján könnyű munkának számított, csak kerülni kellet a varázslatot használók tekintetét és mindig hordani a rontás elleni amuletteket. A DNS manipuláció korába sajnos megszaporodtak a szőke kék szemű emberek, akik szinte biztosan képességekkel rendelkeztek, és szinte biztos, hogy a Plútó átnevelő táborába végezték.
 Az élet ilyen volt, az embereket megtervezték, és minden születendő embereke a jövő aktuális igényeit szolgálta ki, s itt ugrott be egy kis malőr, a mutáció, mely következménye a boszorkányok megjelenése. A logika szerint már a kórházakba ki lehetne szűrni a mutánsokat, ám mivel a változást az idő hozza el, igény lépett fel a boszorkányvadászokra, és ezzel együtt, eljött a boszorkányüldözés korszaka is.

 Már esteledett, az utcai lámpák pislogva éledeztek és a fülledt meleget az alkonnyal érkező szél enyhítette. A célszemély, egy magas, fekete hajú nő volt, a haj persze vagy festéktől vagy paróka végett fekete, a valódi a szőke szín volt. A férfi tisztes távolságból követte, ugyan már most lekapcsolhatta volna, de valami érzéstől hajtva, úgy érezte tudni szeretné, hová a fenébe igyekezik a város ezen nem túl biztonságos részén. Persze nem aggódott a banya miatt, jól tudta mire képes egy ereje csúcsán lévő varázserővel rendelkező, miként azt is, hogy ha begyűjti, 5000 birodalmi dollárral lesz gazdagabb, és természetesen ez is volt a célja.

 A nő egy sikátort célzott meg, ott a lámpáknak nem volt hatalmuk, a kövek kopottak, még a régi időkből maradtak hátra, és a vadásznak kezdett az az érzése lenni, hogy egy rögtönzött időutazásba cseppen. Persze minutumokról volt szó, munkába volt, nem volt idő az elmélkedésre, a csapdába esés bármikor megtörténhet, és Mark nem kívánt vadászból áldozattá válni. Voltak esetek, mikor a hozzá hasonló pénzért dolgozó profinak képzelt boszorkányvadász vagy kiégett aggyal vagy holtan fejezte be pályafutását.
 A boszi megállt, egy apró mozdulat és a téglafal apró rést tárt fel és a nő belépett egy ismeretlen tartományba. Mark pisztolyát a kezébe véve, ahogy a fekete hajú eltűnt a résbe, a "bejárathoz "sietett, ami még csodák csodája nem tűnt el, nem záródott be, és így a vadász egy mély lélegzetvételt követőn belépett a rejtelmek birodalmába.

 Egy lépcsősor derengett, a fényt mécsesek biztosították, amelyek a léptektől keltett légáramlattól és a kinti szél maradványától táncra perdültek. A boszorkányt nem látta, így elindult a pokol felé vezető úton és csak remélte, nem kerül bajba. Egy halk hang, a kapu, ajtó vagy nevezhető bárminek bezárult, immár nem létezett visszaút, és mert a kíváncsiság is munkálkodott, Mark vállalta a lehetséges lebukást vagy annak következményeit, mert tudni akarta, mit tartogat a mélység foszladozó fénybe rejtőző valósága.
 -Nem számolta a perceket, sem a kopott lépcsőfokok számát, csak haladt lefelé, mikor kitágulva a tér, egy hatalmas csarnokba találta magát, ahol ágyak sokasága és betegek százai feküdtek. -Egy titkos kórház, vélhetőn járványos betegségektől szenvedők bújtak meg itt, tudván az állami kórházak a túl veszélyes betegségekkel és betegekkel drasztikusan lépve fel, a teljes fertőtlenítés elvét alkalmazván.

 Senki nem állta útját, látta az önkénteseket, látta a boszorkányt és azt is, hogy hatalmát a gyógyításra használja, miként ő a pisztolyát, a világ meggyógyítására?! -Furcsa kérdések tolakodtak elméjébe, furcsák, melyek megkérdőjelezték a jó és rossz viszonyát, és ez nem tetszett neki.
 Az inkvizíciót kellenék hívnia! ám valami vagy valaki, vagy maga a boszorkányság bűbája megakadályozta ebben. Varázslást gyanított, nem akarta a lelkiismeretét is belekeverni ebben a szituációba, és hogy teljes legyen a kép, a semmiből a fekete hajú nő termet elé, haloványan mosolyogva.
-A híres vadász, Mark Drum. mondta, nem sértőn, de nem is az ámulattól hanyatt esve, pedig a pisztoly még ott fénylett a vadász kezében. A betegek is kíváncsisággal vegyes aggodalommal néztek a éjszín öltözetű jövevény felé.
-Anna Moon. mondta Mark a keresett boszorkány nevét.
-Az a kapu nem véletlenül maradt ám nyitva, lehet, hogy most letartoztatsz, lehet, hogy a közelbe egy inkvizíciós különítmény, nem vagyok gondolatolvasó, de azt szerettem volna, ha tudnád, tudnátok, nem minden boszorkány gonosz és nem oly tökéletes az egyházi-állambirodalom, mint ahogy hirdeti magát. a nő elhalhatott, mély hangja vadul visszhangzott Mark agyába, és mivel nem érezte, hogy szabad akaratát béklyók fognák, a pisztolyát a nőre szegezte.
-Megölhetnélek. jelentette ki, de már el is szégyellte magát, a betegek és immár az ápolok is egy emberként rá figyeltek.
-Én is téged. mosolygott továbbra is  a lány, és elfordulva ismét betegjeire koncentrált, Markot hagyván, tegye amit jónak lát...