Sui-Li a sötétség angyala, nagy feladatott kapott, meg kellet törnie a Bon-vallás erejét a hó és a hegyek királyságában. A feladat elsőre nehéznek tűnt, de mivel a Tibeti nagy király Szongcen Gampo oly erővel rendelkezett, hogy a szomszédos Kína is óvatosan nézet a Himalája csúcsai felé, az angyalnak egy remek ötletet támadt. -Megszállva, Kína legbefolyásosabb dinasztiájának a fejét némi fortéllyal kieszközölte, hogy egy hercegnőt küldjenek a királynak a barátság megpecsételése céljából, egy hercegnőt és számos buddhista szerzetest...
Gan.dzorig nyugodt mozdulatokkal illesztette össze a ágakat, és inak segítségével rögzítette is. Egy démonfogót készített, a völgy falucskáit ugyanis egy megátalkodott, rakoncátlan démon riogatta. -Halál és betegség még nem történt, de éjjeli lárma, kopogás a kunyhók ajtaján már rendszeressé vált, és félő volt, hogy a dolog tovább fajulhat.
Gan.dzorig már idős ember volt, arcán a ráncok sokasága, mint megannyi patakmeder rajzolódtak, de éveinek száma semmivel nem csökkentette hírnevét, sőt a Bon-pap akit a falvakba csak apónak neveztek hatalmas szeretetnek örvendett, kiváló gyógyító, rontást leolvasó és démonok elriasztójának hírében állva. S most a csípős szélben is, egy legalább kétméteres csapdát kívánt építeni, melynek estére kész kellene lenni, hogy véget tudjon vetni a galád démon tevékenységének. A torony északra tekintett, északra mely a gonosz lények otthona és amely irányból szoktak támadást indítani a békés emberek ellenében. -A férfi egy segítőjével egy kisebb domb tetejére tervezte a szerkezetet, tudva az ilyen démonokat vonzza a magasság és a minden átitató mágia, amelyet a vésetek teremtettek, melyek minden egyes ágon szépen látszottak. -Bár meg kell vallani az idős Bon pap az egész mögött a buddhistákat sejtette. A démonok azóta lettek ennyire ingerültek, mióta a nagy király palotájába helyet kapott a kínai hercegnő és elkezdték sorra építeni az új vallás kolostorait.
Gan.dzorig értette a dolgot, úgy gyanította Kína fél Tibet hatalmas uralkodójától és ezért rázúdította az országra az új kultuszt, meggyengítve így a királyt és birodalmát, mi több az egész Bon vallást. Ám látnivaló a hegyek istenei rosszallóan nézték az eseményeket, a démonok tomboltak és a királyság távoli szegleteibe már valami félelmetes járvány is felütötte a fejét. -A pap nagyot sóhajtott, a fiatal fiú, aki ténykedett körülötte nem szól, nem zavarta a mestert gondolataiba, csupán a nap állását figyelte, jól tudva alkonyatra kész kell lenni az építménynek.
Az apró lány a hegy egy hótól mentes szikláján állt és a távolabbi magaslat egy fennsíkján építkező szerzeteseket nézte. -Idegeneket nézett, nem Tibet szülöttei voltak, bár a munkások között akadtak a környékről hívatott mesteremberek, de az egész egy kolostor, egy buddhista kolostor létrejötte végett történt. A munkák jól haladtak, és aki kiszemelte az építés helyszínét okos ember lehetett, a jövendő kolostor védve volt a lavinák támadásától, és maga a kis fennsík is fenyőktől oltalmazott hely volt.
-A szép arcú kislány aki egymaga tartózkodott a rideg széllel dacolva, nem fázott, s bár fel volt öltözve, messze nem úgy tűnt aki órákig kibírná, a mínuszt tovább erősítő szélbe. A lányka nem törődött a kihűlés kockázatával, továbbra is a munkálatokat szemlélte és egyszerű gondolatok munkálkodtak elméjében. -Felmerült benne egy betegség támadása, még néhány holt feltámasztása is, de ismerte a szerzetesek fortélyait, ők vélhetőn meg tudták volna védeni övéik legjavát, így csak fortyogott az apró teremtés, míg végül felsikoltva előre lendült mint egy haragvó villámlás!
-A lány szinte szállt és kezdett ködlő formává változni, mint szellem vagy kísértet, a hangja meg változva mélyről jövő dörrenéssé torzult, miközben megindult az egész hegyoldal, egy irtózatos lármájú lavina született.
A hó, jég és kő görgetek eszelősen zúdult lefelé, mindent letarolva mely útját keresztezte, ám erejéből távolról sem futotta a cél a kolostor lerombolására, csak a visszhangzó hang figyelmeztette az embereket, hogy az istenek haragvó kedvükbe vannak.
Gan.dzorig a falú egyik előjárójának házába melegedett és vajas teát kortyolgatott, elkészültek és a nap is elrejtőzve a hegyek mögé kezdte átadni helyét az éj urainak. Az előjáró családja már elvonult, a tűz körül hárman ültek. A bon-pap teázva, a segédje szárított birkahús csíkkal bíbelődve, míg a vendéglátó, újabb adag teát tett fel a tűz fölé, úgy gondolván hosszú beszélgetés előtt állnak.
-Bat, kinek neve szilárdat jelentett, ma messze nem érezte magát olyannak, mint a kövek a patak mentén. Mert bár a víz ki-ki kezdheti őket, ám évről évre ellenállnak, szilárdan dacolnak a természet akaratával. Persze minden csak idő kérdése, ám az elöljáró korainak érezte, hogy megtörjön, pedig a démon zaklatása miatt már megfordult fejébe, hogy lemond. -Igen ezt szándékozott tenni, csak még egy utolsó kísérlet keretében egy bon-pap segítségét remélte, és az apó vette a fáradságot és három falun túlról is eljött, hogy most a felépült csapda "árnyékában" eldőljön a jövő.
-Nem lesz könnyű. szólalt meg a pap és elrévedve nézte a lángokat.
-Micsoda, nagytiszteletű? kérdezte a középkorú férfi, e ház ura és a pap vendéglátója.
-A démonok, most megfogok egyet és jön kettő, a világ ilyenné vált, az új hit felzaklatta az isteneinket.
-Itt nincs senki aki buddhista lenne. mentegetőzött az elöljáró, hirtelen azt képzelvén, minden a falujával függ össze, hol ott az itteni események csak okozatok voltak egy nagyobb játszmának, de a pap nem kívánt magyarázni, a munkáját elvégezte és most csupán élvezte a pillanatot, a meleget, a lángok látványát és az ízletes tea kortyait.
-Ami nincs itt, van máshol. adott végül választ a segéd, tudva, hogy mestere amit akart elmondott, viszont azt is látta, Bat nem nyugodva iparkodott megérteni a miérteket.
-De akkor miért nem ott tombolnak a gonosz lények?
-A tél az tél, de van ahol még is kellemesebb az évszak, ám attól az még tél. Az istenek haragszanak és haragjuk itt is ott is létezik, mert istenek és uralják az egész telet...
---------------------------------------------------------------
Bon vallás a buddhizmus előtt virágzott Tibetben.
Szongcen Gampo Tibetet egyesítő uralkodó és nevéhez fűződik a tibeti írás készítése. Az ő uralkodása alatt csapott össze a Bon és a Buddhizmus nagy lángok közepette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése