-Már mint?! pedzette Zoé, egyáltalán nem tetszve amit meg kellet hallania, már utálta a pillanatot mikor elfogadta a meghívást, de még nyelt, robbanni ráért később is.
-Tudod ahogy beágyaztad a történetet, csak őszinte, komoly kapcsolatot kereső férfiak jelentkezzenek, s mi is volt az ötödik mondatod(?) nálad vagy nálam, szerinted ebből születik a komoly dolog, azaz születhet, ha nem védekezünk. -A férfi immár mosolygott, de ezt nem a vidámság teremtette, inkább az, hogy ismét egy olyan nővel került össze, akire nincs szüksége, hiszen ha csak szexet akart volna, nem kell a maszlag, megoldható a probléma. -Persze tudta, kár illúziókat dédelgetni, az emberekből elfogyott az érzelem, de még az értelem is és maradt az ösztön és a pörgés, csak hogy minden meglegyen, minden és mindenki.
-Bunkó vagy, mint minden pasi. csattant a nő hangja, kék szemei jégvihart ígértek, de hát ez nyáron előfordulhat. Igazából tudta, hogy Tom nem mondott túl valótlant, talán éppen ez zaklatta fel, miként azzal is tisztába volt, hogy ő nem volt ilyen. Nem volt, de pár barátnő meggyőzte, így kell ezt csinálni, és végül is lehetett, csak az eredmény nem úgy alakult ahogy jó lett volna?!
Nehéz kérdés, volt idő mikor semmi pénzért nem lódított volna, és csak hogy legyen valaki nem teszi ki magát, hogy a szajha kategóriába sorolják. -Ahogy egy filmbe mondták, a csaj kikérte magának, hogy ő nem kurva, hisz nem pénzért csinálja, a válasz annál ütősebb volt. -Végül is pénzért vagy sem, ha ma ezzel holnap azzal bizony akadnak jelzők az ilyen személyekre. -Mindegy, nem nézet a férfira, azzal nyugtatta magát, hogy a pasik sem különbek. -Talán igaza volt, ám az soha sem ad felmentés semmi alól, ez olyan, ha ő a kútba ugrik, te ugrasz utána???
-Nézd, a legjobb te balra én jobbra, vagy ha úgy tetszik fordítva és elfelejtsük egymást, nem az került a terítékre amire számítottunk. döntött végül Tom, nem azért mert már unta a presszó lármáját, hanem azért, hogy az idő ne peregjen teljesen feleslegesen.
-Talán. nyögte a nő, a gondolatait egy láthatatlan ládába zárva, keze a táskájába kalandozva a pisztolyát kereste, a pisztoly amelynek lövedéke kioltja a NIN.CORP. egyik aligazgatójának életét.
Gyilkos volt, minden más csak egy sokadik játék részét képezte, s akár hogy is, de bejött a számítása Zoé Lunn eltörölte a érzelgős női karakterét és helyet adott a bérgyilkosnak, annak a kíméletlen személynek, aki minden trükköt kész alkalmazni a megbízása érdekében. -Nem volt gondja Tommal, már túllépet az ő szeméből nézve jogos felvetéseken, hiszen szerepet játszott és bár megcsavarta, mi több beleélte magát, ám az idő elmúlt, és a zöld energiával foglalkozó cég egyik prominens alakjával ülve szembe, immár csak a feladat létezett.
A testőrei kint várakoztak, a pasas tényleg partnert kereset, és hát ez néhány pillanat és végleg zátonyra szalad, természetesen mindörökre. -Az biztonságiak nem érdekelték, Tom hülye volt, hogy mindet kint hagyta, így pont elég idő adódik, hogy eltűnjön, a védelmezők meg jó megszívják, ennyi a történet és kész
-Tom saját kijelentéséhez hűen, mivel a nő nem kívánt válaszolni, a távozásra gondolva a tettekre készült, elköszönni és felállva kisétálni a délutáni napfénybe, ezen kis affért meg örökre elfelejteni. Itt tartott mikor a boszi aki szintén a testőrségéhez tartozott, megszólalva a fejébe, hideg zuhany, ráébresztette másodpercei lehetne hátra. A telepatikus erővel rendelkező varázstudó egy vörös szépség volt de még sem feltűnő, úgy tűnt amit csinált profi módon végezte, hiszen elveszve a vendégek között egy távoli sarokba üdítőt szürcsölt, szürke egyszerűségével senkinek nem tűnt fel. -Arabella, ez volt a mágiahasználó neve, és már egy kerek esztendeje a NIN.CORP. alkalmazásában állt, négy merényletet hiúsítva meg, kiérdemelve a cég bizalmát, s itt készülődött az ötödik, amit szintén meg kívánt akadályozni, a bérgyilkos viszont annyira beleélte magát szerepébe, hogy még őt is megtévesztette, egészen mostanáig.
A pisztoly megvillant, Tom az instrukcióknak megfelelően reagált, oldalra vetődött, miközben Zoé lőfegyvere már el is dörrent. -A pánik azonnal kitört, a boszorkány ekkor csapot le a bérgyilkos elméjére teljes erejéből, és iszonyatos fejgörcsöt idézve újabb másodperceket biztosított Tom számára, aki az utasításnak megfelelően nem állt fel, hogy könnyű célponttá válhasson, hanem a mozaikdíszes padozaton pördült tovább, mialatt a testőrök már a bejáratot tépték fel, érkezésüket úgy időzítve, ez is a boszorkány feladata volt, hogy még megelőzzék az első kirohanó személyt. - Zoé jól tudta hibázott és immár a vadászból vaddá változva a menekülésre kellet koncentrálnia, a pasas marad későbbre, most el kellet tűnnie, nem volt választása és az idő sem neki dolgozott.
A hátsó kijárat felé rohant, a zűrzavar most az életét menthette, mert bár időbe beléptek a fickó testőrei, a több tíz ember miatt nem valószínű, hogy lövöldözni kezdenének. Persze ez sem volt könnyű, a feje úgy lüktetett, hogy szinte a látását is zavarta, és bár azt nem tudta miért, de abban biztos volt, hogy nem egy természetes fejgörcs, csak még azt nem tudta mi.
-Nem nézte az embermasszát, az oszlopokat sem, ismerete az épületet, egy jó bérgyilkos alaposan megtervezi a dolgokat, így csak szaladt, automatikusan cselekedve, így kerülte el a figyelmét egy jellegtelen öltözékű vörös hajó nő, aki semmi extrát nem tett, csak ki tette a megfelelő pillanatba a lábát, és Zoé zuhant, miközben egy még erősebb fejgörcs ütötte meg, az ájulás szélére sodorva, immár tudta, ezt a játszmát elvesztette...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése