Nemesik

Mottó: Nemesik, egy olyan helyzet, ami esőmentes, vagy
Nemesik, egy letűnt kor istensége, vagy még sem...


A világot a kiborgok uralták, az egyszerű embereket a Tekk nevű biztonsági szervezett vigyázta, már amikor tudta, a kiborgok ugyanis a világuralomra törekedtek, s ennek megakadályozására Alexet bízta meg a szervezett, ő volt a Tekk legjobb ügynöke, és most rajta múlik a jövő...


 Alex cél nélkül érkezett a Közép-Amerikai Konklávé Coban nevű városába, amit pár éve letaroltak a Vörös Létraképű Patkányok, egy nemzetközi robotika ellenes szervezet. Coban akkoriban egy hatalmas számítástechnikai objektumnak adott otthon, most nem. -Mindegy, a város koszos, meleg és esőre szomjazón koldusairól és szerencsevadászairól volt hírhedt. Az ügynök tudta, valahol itt bujkálhat Lívia, egy renegát ügynök aki csalódott úgy a kiborgok ígéreteibe, mint az emberi vezetés pofázásaiba, a férfi megértette a nőt, de a Tekk szerint likvidálni kell, ne hogy egyszer csak fogja magát és a kiborgok mellé álljon.
 Persze Alex nem akarta megölni a nőt, aki állítólag ribancként tengette életét, valahol a semleges Ausztráliába, de egy pletyka szerint, még sem a kenguruk földjén él, hanem itt az anarchia szélén billegő Közép-Amerikai Konklávé egyik lepusztult városába, Coban külső negyedeibe. -Külső negyed, tök egyforma az egész város, a rombolást követőn a kormány csak ímmel-ámmal építette újjá amit muszáj volt, tehát igazából semmit, szóval pöcegödör volt a város északról nézve éppen úgy, mint délről.

 Alexet nem érdekelte a külsőség, de a egyik büfé mögül előlépő négy civilnek tűnő kiborg, már annál inkább, már csak azért is, mert ez azt jelentette jó helyen volt, mi több jó időbe.
-Hé, államigazgatás, iratokat! szól az egyik mafla, kezei jól láthatón a zsebeibe lapult. Három társa szintén zsebre dugott kezekkel közeledett. -A járókelők sejthettek valamit mert össze-vissza rohangálni kezdtek, bár ez a férfit nem zavarta, viszont az igen, miért nem esik az eső már vagy két hónapja.
-Nincsen írat. felelte Alex és bőrkabátja alá nyúlva előkapta gyorstüzelőjét, és további beszélgetést mellőzve tűzet nyitott, úgy vélvén, jobb előbb mint később. A kiborgok sorra terültek el, a férfi tudta, a köldökre kell célozni, a félembereknek ott volt a gyenge pontjuk. Az első egy oszlopnak pördült, fején hatalmas seb éktelenkedett, a második kiborg lábát törve gurult bele az út széli árokba, míg a harmadik a karját fogta, a negyedik meg a fene se tudja, Alex ugyanis nem nézte. -A gépek kiiktatva, az ügynök remélte a Vörös Létraképűek kimaradnak a történetből, legalábbis addig mindenképpen, míg meg nem öli Líviát.

 A panzióhoz ért, egy lepukkant turistáknak való bolhafészekhez, a spionja ezt a helyet adta meg, mint a nő rejtekhelyét, innen nem volt visszaút, a kiborgok már tudták itt van és mivel a Tekk műholdjai biztosan rá voltak állítva, egy rohadt nagy dobásra lett volt szüksége, hogy leüsse az égről, erre most pedig képtelen volt.
 -Belépet az épületbe, a ventilátor a mennyezeten csak lógott, működni nem nagyon akaródzott neki. A pultnál egy kancsal férfi ült és pornó újságot olvasott. A csarnok kicsi volt és tele régi reklám plakátokkal és két vendéggel akik azon vitatkoztak vigyenek-e esőköpenyt a városnézéshez, vagy csak esernyőt. Alex nem törődött a két idiótával, a pulthoz lépve csak a keresett nő nevét mondta és elővarázsolta félautomata pisztolyát.
-22 szoba, második emelet, ja harmadik nincs, ott ne keresse. vakkantott kurtán a fickó és még mielőtt alaposabban is megnézhette volna a jövevényt, Alex már a liftbe szállt, irány az említett emelet, innen sem volt már visszaút.

 A folyosó piszkos hosszú volt, de végül elérte a 22-est és halkan bekopogott, mást nem is tehetett, acéllemez ajtót nem könnyű berúgni. -Várt, aztán kinyílt az ajtó és Lívia nézet rá, elkerekedő szemekkel, úgy tűnt meglepte Alex megjelenése.
-Te itt?! kérdezte, gyanakodva a férfit méregetve.
-És Te, rólad is az hírlik, hogy Ausztráliába lógsz. vágott vissza Alex, valahogy szerelmesnek érezve magát, a nő ezt sejthette, mert összefogta köntösét ami eddig mindent látni engedett.
-Gyere be. tárta fel az ajtót teljesen, beengedve az ügynököt egy hanyag eleganciát sugárzó rumlis szobába.
-Kösz. morogta a férfi, még nem tudva mi fog történni, nem feledve Lívia is profi volt, és ki tudja, annak idején lehet a kiborgoktól is kapott némi kibernetikai rásegítést.
-Minek jöttél Alex, kit szolgálsz? firtatta a nő, egy dobozos colárt dobva a vendégéhez.
-A Tekk küldött, meg kellene hogy öljelek, mert veszélyes vagy.
-Gondolom Farsford magyarázta be.
-Csak mondta. bontotta a colát a férfi.
-Akkor figyelj Alex, a Tekk a kiborgokat szolgálják és egyetlen esélyünk a Vörös Létraképű Patkányok.
-Ez hülyeség, te is ismered Farsfordot, ezt nem hiheted. kételkedett az ügynök.
-Láttad vizelni valaha? pedzette a nő és úgy döntött lassan felöltözik.
-Nem. vallotta be Alex, öt éve ismerte a Tekk aligazgatóját és valóba, soha nem látta vizelni.
-Gondolkozz Alex, a Létraképűekhez kell eljutnunk, a Szakadár Fülöp-Szigeteken lévő bázisukig.
-Jó kiagyaltad Livia, de tudod mit, legyen, de ha becsapsz kinyírlak. tette le a dobozt a férfi, jól tudva, immár a Tekk rá is vadászni fog, ami azt jelentette, innen már nincs visszaút...