A helikopterek hangtalanul ereszkedtek alá a szakadó esőbe, az alkony már közeledett, a nap a felhők takarásába, immár nem sok szerephez jutott. A három gép leereszkedett és már is keresztesek pattantak ki a szállítójárművekből. Kezeikben romboló karabélyok, kimondottan közeli célpontokra specializálva.
A katonák nesztelenül közeledtek a lebuj felé, amely a kiégett New York peremén magasodott, helyet adva kurváknak, drogkereskedőknek és minden erkölcstelen söpredéknek. -Az őrök a bejáratnál, a kapualjhoz lapulva az eső miatt, unottan nézték a forgalom nélküli repedezett aszfaltutat. -Nem szokott gond lenni, a legtöbb esetbe állandó, megszokott vendégkör és mivel a hely a környék kiskirályához tartozott, amit az épület homlokzatán foszforeszkáló szimbólum a viharral dacolva is konokul hirdetett, kevés kemény legény akadt, aki megkockáztatta volna a rendbontást.
A környék tudta ki itt az úr, ám a keresztesek akiket egy inkvizítor vezetett, egy egészen más Úrnak engedelmeskedve, nem igen törődött az összeomlott világ sokadik helyi diktátorával. -Azaz még is, a KURTIZÁN felszámolása után, ugyanis a terv a BOB-ként ismert helyi nagyúr likvidálása, az egyháznak még volt erőforrása dacolni a káosszal, még ha a világi rendszerek zöme be is dőlve, országaikat a hanyatlásra ítélték.
A férfiak álltak, azután, már elterülve hevertek a kapu előtt, torkukat penge metszette, rövid úton a pokolba taszítva lelküket. A bíbor páncélzatot viselő inkvizítor megadta a jelet, a keresztesek rohamra indultak, az vaskos kaput berobbantva golyózáport zúdítottak KURTIZÁN előcsarnokába, nem válogattak, itt még főkét biztonságiak tartózkodtak akik a pattogó vakolat, átszakadó festmények, szikrát öklendező képernyők közepette a vérüket áldozva, még reagálni sem tudtak az egyház támadására. -Pár pillanat és a bérharcosok halottak és a halál felé száguldottak, a saját vérükbe fürdő férfiak és nők vergődtek a csatatérré változott oszlopoktól mentes hatalmas helységbe.
-Tovább! vezényel a hadnagy, innentől már nem kellet a inkvizítor mozdulataira figyelnie, a szent harcos az áldást megadta, az akció lebonyolítása a katonák feladata volt. A bíbor páncélos férfi most már csupán az esetleges pszichikus támadások kivédése miatt követte az eseményeket. Bár a hadnagy jól tudta, egy inkvizítor ha magas szintű, egymaga is ki tudná takarítani az ilyen fertőket. Persze ha harcolt, nem tudta az asztrál teret figyelni, és ugye a démonok és a katasztrófa bizarr következményeként megjelent pszichikus képességekkel rendelkezők, komoly veszélyt jelentettek ilyen esetben.
Az inkvizítor lassan követte a kereszteseket, akiknek első raja már az épület belsejébe osztotta a halált. Nem volt kivétel, aki vétett a tíz parancsolat ellen, azoknak buknia kellet. Nem volt könyörület és nem volt mentség, az egyház a múlt utolsó erős pillére mindent megtett, hogy az angyalok ne jöjjenek el, és ne töröljék el végleg az emberiséget, és bizony az óra ketyegett! Az egyház tudta, hogy Isten türelme elfogyatkozott, miként a hold is így szokott tenni. S ha az Úr elérkezettnek érzi az időt, elindítja égi hadait és befejezi, azt amit az emberiség elkezdett saját maga ellen, az úgynevezett harmadik világégés keretében. Nem atomháború volt, de a pusztulás várható volt, hiszen 2017-ben 8 ember uralta a fél világ vagyonát. Ebből lázadások születtek, majd a gazdaság omlott össze, és jöttek a regionális háborúk, népvándorlás és a vírusfegyverek, a vége pedig egy haldokló, erkölcstelen világ. Bár az erkölcs már a fogyasztói társadalom diadalával végleg elsüllyedt, a remény még létezett, az egyház legalábbis ebben bízott...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése