Szent Gábriel Küldetése I

 A hatalmas monstrum a képbe nem illőn szelte a kék ég alatt a levegőt, utat törve a felhőerdők között. Ágyúi automatikusan életjelekre állítva célpontot kerestek, az emberhez hasonló élet minden jelére tüzet nyitottak. -Lázadókra vadásztak, az egyház csatahajója Szent Gábrielt hirdetve, fel akart számolni a Gamma 20 nevű kis bolygón rejtőzködő ellenálló csoporttal, ugyanis a belső világokat innen bombázták az állam elleni propagandával, ez volt az utolsó pont ahonnét még a nagy teljesítményű rádióadások időben nem sokat késve bejuthattak a mag világokba.
 Az Atya parancsa egyértelmű volt, felszámolni az ellenséges erőkkel, ha más mód nincs, akár az egész planéta elpusztítása árán is. Gazdaságilag nem volt jelentős, kis mezőgazdasági bolygóként nem osztott, szorzott, igazából csak stratégiai elhelyezkedése tette ennyire fontossá, hogy egy város méretű hadi monstrumot mozgósított az egyház. Persze  a felszín megtisztítása nem jelentett teljes sikert, erre az több ezer kereszteslovag várakozott, földalatti bunkerek felkutatására és felszámolására.
 A lovagok hitték az URAT és hitték a küldetés szentségét, miként mindenki tisztába volt, hogy az amúgy is ingatag egyházi csillagbirodalom teljesen felbomolhat. A peremeken háborúk zajlottak, nem csak ateisták, de királynak kinevező önjelölt diktátorok ellen is, manapság csupán a belső rendszerekre lehetett mondani, hogy a viszonylagos béke szigete. S valóban csak sziget, ugyanis a birodalom nagyobbik része túl terült el, túl a mag világok határán. A mag világok így még jobban felértékelődtek, és a távoli Földről határozott parancs érkezett, a béke szigetének, mindenáron a béke szigetének kell maradnia! -Ez éppen úgy gazdasági, mint politikai kérdés volt, sőt maga a jövőt jelentette.

 Még a városokat nem támadták, az admirális úgy vélte, néhány település elpusztítása elég ösztönző lehet a helyi besúgóvilágnak, hogy jelentsen, így tulajdonképpen mindenki jól járhat. A bolygó is megmarad, a mészárlás is elmarad, és a lovagok is egyszerűbben oldhatják meg az adott problémát. -Idő, minden idő kérdése, miként az ember lét fennmaradása is, már csak azért is, mert az idő felettébb relatív.
 A Szent Gábriel egy belsőtenger fölé ért, a célzórendszer már be is mért néhány halászhajót és három utasszállító kompot, a tüzérparancsnok a szikár admirális jelére várt, az automatikát kikapcsolta, ha az admirális dönt a plazmaágyúk poklot okádva bevégzik amire rendeltetésük szerint küldetésük volt.
 Sian Tonn  még várt, a csatahajója nyugodtan szelte a felhőktől egyre fogyatkozó eget, és azt latolgatta, élet vagy halál. A döntés az övé volt, és azt is jól tudta, ha feladatát nem teljesíti, vagy csak részben lesz sikeres ő meghal. Igaz, ha erről az oldalról közelítette volna meg a dolgot, már rég talált volna ürügyet az egész planéta felperzselésére. Ám ember volt, és hívatása ellenére soha nem volt híve az esztelen öldöklésnek, még így sem, hogy a karrierjét kockáztatta.
 Volt döntésszabadsága, és bár nem számíthatott a Gamma 20 korrupt és alkalmatlan hatóságára, az alvilágra viszont annál inkább. -Tehát várt, és úgy döntött, hat földi óra elejéig tűzszünetet rendel el, ez elég idő, hogy mindenki átgondolja mitévő legyen, a hajók megúszták ezt az útjukat, viszont a menekülni szándékozó csillaghajókra a monstrum azonnal tűzet nyitott, feladatát több tucat cirkáló segítette, a planétáról nem volt kiút....