Küldetés

Gland nagyúr a Homokvár néven ismert elhagyott erőd földalatti labirintusába lépdelt. Egykor a féregisten fellegvárának számított, míg nem Tauran a Birodalomépítő, hatalmas sereggel lerohanta a démoni isten otthonát, mely a Sawani sivatag közepén magasodott, talán az idők kezdete óta. A leírások szerint gigászi csata volt, az isteni lény papja sötét mágiájukkal hatalmas pusztítást vittek végre az ostromlok seregébe, de még a papi mágia és az isten hatalma is kevésnek bizonyult a Tauran által megnyert hatalmakkal szemben. Ezen isteni vagy démoni lények lyukakat téptek a valóság szövetébe, és egész bástyákat ragadtak el, egy egészen másik dimenzióba. De még így is hetekig tartott a harc, s végül a féregisten teljes kimerülésekor törtek be a varázspecsétek által egybetartott kapuk és rohanták le a várat a támadók, a vad roham elsöpörte a védők minden kétségbe eset próbálkozását. S bár a féregisten erejétől fosztottan, alig állt a lábán, megölni, még ekkor sem tudták, így hát egy mágikus szarkofákba zárták a Homokvár legmélyén, Gland Aruin a Rémiszony rend lovagmágusa pont ezen szarkofág miatt szelte keresztül a fél sivatagot, megküzdve nomádokkal, bandákkal és a éjszaka hideg végtelenség minden ocsmány teremtményével, csak is azért, hogy itt a vár tövénél, ősi igékkel átjusson a várat ez eddig oltalmazó erőburkolaton, és lehatolva a mélységbe, meglelje a még mindig élő féregistent, egy egyszerű üzleti ajánlattal kívánván érdeklődését felkelteni. 
 Merész ötlet volt, és a vár körül még itt ott előtűnő, egykori ostrom emlékei intő jelként a meggondolásra ösztönözték, de akinek nincs sok veszteni valója, és Gland nagyúrnak nem igen volt, az ilyen lehetőségek messze nem térítették el szándékától. Persze az egész rizikós dolog volt, nem tudhatta, ha a isten elfogadja az alkut, azt be is fogja tartani, viszont ennyit kockáztatnia kellet, innen már nem volt visszaút.

 Igaz, lehetett volna ezer terve, ha egy pokolbéli teremtmény nem kínálja fel az ereklyét, mely megtörte a vár körüli védelmet, míg ő belépet, és elvben a szarkofágot is szét fogja törni, bizony tervezhetett volna bár mit, a dolog nem sikerülhetett volna. S itt volt a kutya elásva, mert a túlvilági lény ugyan semmit nem kért az ereklyéért cserébe, de mivel Gland Aruin is a fekete mágia világában mozgott, jól tudta, nincs ingyen lakoma, az árát mindig mindennek elkérik, ha nem most, hát később. Gland persze átgondolta sokszor, és bőven akadt kérdőjel, még is úgy érezte, ha a féregistent rá tudja venni, hogy támogatva öt, akkor megérte az egész életveszélyes küldetés, ha meg esetleg kategorikus nem lesz a válasz, akkor is elmondhatja, ő megpróbálta.
 Nehéz helyzet, rendjét a Küloniai inkvizítorok tizedelik, a oltalmat eddig szolgáló Varron király hatalma vészesen meggyengül, ez is vezetett oda, hogy Mély-völgy királyságába a sötétség ereje meginogott, pedig évszázadokig Mély-völgy volt a mágia földje, ahol halott-támasztóktól kezdve a démoni lények imádatáig minden lehetséges volt. Ám eljött a REND ereje e távoli világra is, és mert a király hatalmára sokan pályáztak, nem röstelkedtek még az Északi birodalmak zsoldosait, és félelmetes inkvizítorait is igénybe venni a politikai megerősödés érdekében.  Na persze Észak uralkodóinak, Mély-völgy rég egy fekélyes daganatként látszott térképeiken, és kapva kaptak a belharc nyújtotta lehetőség  után. -Tény, nyíltan, beinvitálás nélkül, észak hívei soha nem jutottak volna be az országba, mi több, ha nyílt háború robbant volna ki, a sötét mágia összes ura a királyság védelme mellet sorakozott volna fel.

 Mindegy, már bejutott a szarkofágot őrző helységbe, és lebegő fáklyái körtáncot kezdtek járni az áttetsző börtönébe fekvő féregisten felett. Gland kicsit izgatottan, kicsit félve az isten börtönéhez lépve, lepillantott az egykor rettegett féregistenre, és egy pillanatra semmit nem értett. -Egy gyönyörű nőt látott, akinek testét míves páncélzat fedte, ragyogó kék szemeibe a türelem tüze éget.
- Eljöttél Gland Aruin! állapította meg a istennő? nem kérdezve, sőt némi elégedettséggel hangjában kijelentette. A férfi nyelni sem tudott, szája kiszáradt miközben teste pillanatok alatt leizzadva saját verejtékébe úszott és bűzlött.
- El. nyögte a mágia ismerője, immár inkább félve, mert bár csodaszép volt a féregistennek tartott nőszemély, Gland teljesen biztos volt, elképzelhetetlen hatalom birtokosára néz le, remegő lábain alig tudva állni.
- Szabadíts ki, és elhozzuk a világra az igazi sötétséget, mert ugye ezt szeretnéd. mosolyodott el a vörös fürtű szépség, és a rémiszony rend első embere ismét az ereklyéért nyúlt, csak annyit tudva, reggelre a világ egy egészen más arcát fogja mutatni, minden egyes ébredő számára...