Álomvadász

 Egy dobozvilág, teli istenekkel és démonokkal, egyszóval egy átlagos ember elméje, minden dísz és mocsok egyvelegével egy erdő képében materializálódva. -John nem igazán volt boldog, hogy neki kellett belépnie ezen eltorzult dimenzióba, de nem volt választása, erre esküdött fel, és az elvek kötelezték, meg más is...
 Persze kitérhetett volna a küldetés elől, de mit ért volna vele(?) életet egy agyonszennyezte világba, ahol a rémálmokat profi vadászok szűrik ki, és az emberek csupán energiaforrások egy kisebb kiválasztott körnek. - Akkor inkább a munka, belépni a szürreális rémálmok hazájába, és levadászni a legveszélyesebb képzeteket, csak, hogy az emberek a kapszuláikba továbbra is nyugodtan aludjanak és energiájukkal táplálják a kiválasztottakat. -Igen, kicsit a Mátrix világa kacsint vissza, azzal a különbséggel, hogy az ember leggonoszabb ellensége nem a gép, hanem egy másik ember!
 Bent volt, a doboz egy mesterséges, áramkörök által táplált világ, amely kapocsként szolgált az álom és a valóság között, egyfajta lift a vadászok számára az álomország irányában, azzal a kellemetlen mellékhatással, hogy míg az álmokból csak ébredni lehet, a dobozba akár meghalni is. - Komisz egy minivilág, egy fallal körülölelt erdő, melyen muszáj átvágni, hogy beléphessen az utazó az álmok valóságában. Ám mivel ez egy köztes világ, míg a gyalogút tart, ami időben valójában pár másodperc, a benne barangolónak több órának is tűnhet számtalan veszéllyel megrakott vízió, mely utazási idő alatt, a doboz szellemei végezhetnek is az óvatlan vadásszal.

 Ez volt, hiába írta az emberiség a 2455. esztendőt és a kiszolgáló automaták és számítógépek szinte mindenre képesek voltak, ím még az álomba utaztatásra is, a tökéletesség nem volt erősségük. Igaz, a vadászok átesve egy komoly oktatási programon, elmagyarázzák az akkor még növendékeknek titulált férfiaknak és nőknek, a mentorok, hogy azért kell a dobozba való utazás, hogy az agy átálljon a valóság és az álom közötti furcsa különbségekre és elfogadja az éppen aktuális szabályszerűségeket,  no persze azt azért nem magyarázták meg, miért is van esély a halálra e kreált valóságba.

 -A fák árnyékot vetettek, az erdő neszei a szokásosaknak mutatkoztak és bár John kezében ott pihent a pengéje, még sem érezte magát biztonságba, már a kapuhoz kívánkozott. Mert inkább dolgozott egy ember agyában, a készülő rémálmokat semlegesítve, mint minden lépésre figyelve az életét féltse. De nem panaszkodott, a többséggel ellentétbe, ő élt, és bár egy .urvára elcseszett Földön tengette életét, még sem egy energiapanelkét feküdt, hanem mikor nem dolgozott, evet-ívott és még szórakozhatott is, valódi érzéseket élve, s éjjel ellenőrizetlen, igazi, álmokat álmodva, végül is még embernek mondhatta magát...