Angyal Szemszögéből

Nem neki mondta, az angyalt időn kívüliként emberi szem nem láthatta, de attól ott volt, és kicsiny fintort megengedve magának hallgatta  lány regéjét. -A fiút hülyítette, az meg elakarta hinni a hülyeséget, így csak bólogatott ahogy a szöszi elmesélte élete mind a három kapcsolatát. -Nyár volt, meleg is volt, a hülyeségnek is nyilván az ideje, mert ha az angyal, a hatalmas öreg fa tövéből figyelve, lelke szerint odavágta volna, az amúgy csinos lánynak : hogy sorold fel azt a tömérdek egy éjszakás kalandodat is, melyek felére már nem is emlékszel. furcsa pofák születhettek volna. -Persze nem szólt közbe, nem ez volt a dolga, hogy a erkölcsükből kivetkőzött embereknek felvilágosítást tartson az erkölcs nevű valamiről. Ma már, igaz ez is relatív egy angyal szemszögéből, de úgy az erkölcs, mint a becsület, nem hogy ritka kincs, de szinte nem is létezik, mi több egy szitokszó a vissza csökevényesedett embernek nevezett lények értékrendjébe.

 Egy madár telepedett fölé, a fa ága könnyedén elbírta, ő látta a sötét angyalt, látta az alvilág félelmetes erejű teremtményét, ám azt is érzékelte, a természet nem része a nagy játszmának, az állatok különbek a sakkfiguráknál, az állatok nem célpontjai a jó és a rossz harcának. Bár ez is nézőpont kérdése volt, hiszen a Mester gyűlölte a rendetlenséget, nem hitte a szabad akarat eszméjét, így nem viselte el a megcsalást, az erkölcstelenséget, a hazugságot és a többi rossz dolgot. Az alvilág ura nem, de Isten lenyelte, ő csupán tiltotta, de nem lépet fel ellene, viszont a Mester birodalmába, aki az életében paráználkodott, az egyesség szerint a Pokolba jutva, újabb lehetőséget kap, egy újabb élet keretében, még ha ez az alvilágba zajlik is ami természetesen észrevehetetlen, de ha itt is a bűn útjára lép az adott személy, hát Isten sem védi meg a Mester haragjától. -A pokol egy lehetőség, a bűnös emberek tárháza egy újabb lehetőséggel. A lehetőség adott, a kísértés itt is megadatik, azzal a kiegészítővel, hogy mindenhol ott a tiltó felíratok, a média folyamatosan közvetíti a vétkezők kínszenvedését, és hát aki ennyi segítség vagy figyelmeztetés ellenére is félrelép, bűnt követ el, az a leírhatatlan szenvedés labirintusába kerülve, lelke örök bolyongás és elképzelhetetlen gyötrelemre ítéltetik, és minden mítosz ellenére onnan nincs soha visszaút. Itt a vége a kálváriának csak egy lehet, a halhatatlan lélek végső halála, még akkor is ha biblia nem is ír erről.

 A felhők felé pillantott, az emberek nem érdekelték, a bűn teherként nyomasztva, már a valódi küldetésére koncentrált volna, egy renegát féllényt szállítana a Mester birodalmába, ugyanis a szerencsétlent, vesztére az égiek nem fogadták be, nem tartottak igényt hitvány szolgálataira, ki kívánták adni eredeti urának a pokol mérhetetlen uralkodójának. -Az alvilág örvendezett, nagy mulatságnak számított, mikor a "fehérek" visszatoloncolnak egy árulót. Az ilyen büntető ceremóniákon, még maga a Mester is meg szokott jelenni és a büdösön kívül mindenki önfeledten ünnepelhetett. -Sui'li nem az ünneplés miatt szeretett volna visszatérni az alvilág létsíkjaira, inkább a fenti mocsok orrfacsaró szaga késztette a vágyakozásra. -Már gyűltek, az emberek futó záporra gondolhattak, az ég már meg-meg dörrent, de ez csupán egy kapu feltárását jelentette, az égi angyalok közeledését, és a szökevény szenvedésének kezdetét...