Bioveszély! ( A Kezdetről )

 Rohadtul sok film, regény és videó-játék szólt az élőhalottakról, még a szép békebeli időkben. Ám amiket kitaláltak csak részben igaz, mert a vírus nem tudja túl feszíteni a megszállott izmait. Tehát nem lesz gepárd sebességű fenevad. S bizony mivel a kórság az agyba fészkeli be magát nem hogy javul de romlik a mozgáskoordináció. Ami a valóságba annyit tesz, hogy mi gyorsabbak és ügyesebbek vagyunk, ők viszont többen.
 A járvány kitörésekor éppen dolgoztam és a nap úgy telt el, mint máskor. Este a híradó magyarázott a veszettséget okozó parányi dög egy mutáns fajáról ami a közvizekbe került.

 Bioterror! Bár akinek volt némi sütnivalója, sejthette a kormányzat műve, hisz már éveken keresztül aggódtak a túlnépesedés miatt. A másik meg ugye ha mutáns vírus az már eleve gyanús, az meg, hogy a vízhálózott volt a célja a kis jószágnak...
 Egy biztos, a zombik nem agyvelővel táplálkoznak, hanem velünk és a szomjúság és az éhség ép úgy kinyírja őket, mint minket. Ami pedig végkép nem elhanyagolható a hadsereg nem igazán reagált a járványra. Persze előkerültek a szakértők és nyugtattak mindenkit, de mikor azt halljuk, hogy egész városok kerültek karantén alá, hát a dolog kezdett mindenkit aggasztani, már aki még ember volt.
 A fejesek bunkerokba, a milliomosok szintúgy, és lassan leállva a gyárak, megszűnt jóformán minden ami a modern életünkhöz szükséges.

 Mi vidékiek, még az elején röhögtünk is, hogy a városok felhőkarcolóiba lakók a lépcsőzéstől milyen egészségesek lesznek. Ám a vicc akkor múlt el, mikor a kertembe kapálva egy zombi látogatott meg.
-Na most mondok valamit, a média magyarázta, hogy bár kicsi az esély, hogy találkozunk egy fertőzöttel, mivel az egészségügyi kormányzat ura a járványnak, de ha még is, ugye, mint a filmekbe a fejét zúzzuk be.
 Hát ezt könnyű mondani és a filmekbe megcsinálni. A valóságba tele a gatya és szaladná világnak. Hát magam is szaladtam volna, de otthon voltam!
 A szörnyű kinézetű, valaha gondolkodó ember csorgó nyállal igyekezet a falú végi portámra bejutni. S elárulom, nem törtem be a fejét, hanem amit tudtam a eredeti betegségről, a kísérőtünete a víziszony, nos ezt alkalmaztam!
 A tépet rongyokba némán tátogó zombi azon mód ahogy a vízsugár telibe talált elmenekült, miközben én saját izzadságomba úsztam és úgy remegtem, mint a kocsonya.
 A "zombim" később meglett és a település rendőrre le is durrantotta, ami egyben véget vetett felénk is a zombis élcelődéseknek, immár önvédelmi őrség felállatási lett a fő cél. Rá néhány hétre a tévék beszüntették zömével az adást és csak a központi, vészhelyzeti csatorna sugárzott. Igaz ekkor már a városokba sok kis, néhány háztömbös barikádrendszerek nőttek ki a semmiből, mikén a vidék is védelmi művek mögé szorult.
 Az utak kihaltak, a síneken páncélvonatok szaladgáltak, miközben a főbb üzemeket immár a részben aktiválódott haderő védte, hogy működjenek, legyen némi utánpótlás. S mert a vasút volt a biztosabb, minden a sínek köré tömörült. Ám már semmi sem volt a régi, és a tél még hátra volt!