Az Utolsó Pillanat!

 A szerelvény hosszú kígyóként indult meg, a gyorsulást szinte érezni sem lehetett. Persze némi iróniával, ahogy egy idős professzor barátjának megjegyezte, "-Mit vársz csigák vontatják"
 A srác nem értette az öregúr poénját, de nem is érdekelte. A panoráma ablaknál támaszkodott, kedvese izgatón hozzásimulva.
 A gép valamit motyogott, ám a párost nem érdekelte, hisz a végállomás volt a céljuk. S miközben a szőkésbarna hajú lánynak eszébe jutott a klasszikus horror sorozat, a párja a nyakára érzéki puszit nyomva, a film tova libbent, miként az alagút huzatában a betévedt szemét.
 Sok hang volt, egy néni mobilján unokáját nyugtatta fél óra és otthon lesz. Egy tini kihívóan rövid öltözékében debütálva élvezte a tekinteteket, még elégedetten el is mosolyodott.
 Arabella háttal az utasoknak az alakút meg-meg szűnő métereit figyelte, mélázva, tök fölösleg egy panoráma ablak a föld, mélységi  sötétségbe. Mint hűtőszekrény a a nap felszínén.
 Persze nem foglalkoztatta a téma, szerelme derekánál átölelve édes szavakat suttogott fülébe, és ő csillogó szemekkel tekintett élete szerelmére.
 A percek számukra gyorsan teltek és utasok jöttek, majd szálltak is le, míg végül elhangzott, hogy a végállomás következik.
 Furcsa volt, Arabella elméjében ismét a horror film villant be, a hullámvasutas epizód. Jó volt, már ha az ember borzongani kívánt jó kis filmnek számított. Ám hogy miért tolakodott a rég látott produkció ismételten elméjében, nem tudta megmagyarázni.
 Szólni akart! De csak érthetetlenség ült ki arcára ahogy a lassulás helyet a metró tovább robogva nem törődőt a végállomással.
 Többen felfigyeltek! néhányan hangot adtak nemtetszésüknek. Volt egy mérnők aki látva az utolsó oszlopot a végállomás részéből, már tudta a baj bekövetkezett.
 Nem volt vezető, a metró pedig cseppet sem lassulva egyre közelebb került az ütközőbakhoz. Már mindenki felugrált, már a legtöbben a pánik közeli hangulatba kerültek.
-Hát ezért. sóhajtotta a lány, és tudta számukra nincs visszaút és nem adatik egy újabb lehetőség.

 A képek füstölgő, összeroncsolt kocsikat mutattak. A mentőalakulatok a fűst gonoszul hömpölygő felhőivel és a tűzzel küzdöttek. Egy biztos az eddigi adatok szerint 57 halálos áldozatot követelt a metró katasztrófa, felvetve azt a kérdést, szabad-e száz százalékig a gépekre bízni az életünk...