Az Utolsó Órák!

 A nő hazudott, ám ez most nem sokat számított. a világ már csak a hazugságokról szól, az őszinteség halott ügy! Meg aztán Mark úgy volt vele, teljesen mindegy mit is mond az éjszín hajú, ő úgy is megmenti.
 Ám ez csak idilli képzelgés volt, a fegyverropogás állandósulásával a férfi tudta a fertőzöttek áttörték a barikádot és csak idő kérdése mikor veszik ostrom alá a főhadiszállásként funkcionáló várat.
 Felállt és pisztolyát csőre töltve elindult a felvonó felé, az idő közelget és a döntést meg kell hozni.
 Az udvaron a nyüzsgés hatalmas volt, a falakon már meg-meg szólaltak a gépágyúk és ez újabb sürgető löketett adott a lépcsőkön és a felvonón folyamatosan a mélybe tartó embereknek, tisztába voltak a kapuk hamarost bezáródnak és akik kint küzdenek az erődé, bizony nem sok reménnyel szívükbe tették a dolguk, hogy a többség biztonságba legyen.
 Persze volt terv és elvben mindenki megmenekülhetne, de csak elvben. Ha mindenki a bejáratokhoz rohanna a dögök is bejuthatnának, és elég egy sérül és a "pestis" az egész túlélésre megépített földalatti létesítményt veszélyeztetné.
-Nem, ez nem történhet. morogta a parancsnok Mark Verner és felsietve a falra jól láthatta a hátráló katonákat, a magára maradt betontornyokat melyekből még a bent tartózkodók lőttek és a buldózert amin egy önkéntes a több ezer emberi rém felé indult, tudván, hogy meghal de azt is, hogy a viszonylag keskeny felfelé vezető úton egy időre letörheti a rohamot.
 Komisz dolog volt ez, a barikádnak ki kellet volna tartani a hegy lábánál, a két torony még ontja a halált de a környékről ide sereglett betegeket a szintén megfertőzött állatok is segítve, komoly csapást mértek a védvonalra.
 Hihetetlen, egy ember által megkreált vírus amely együttműködésre sarkal minden a kórságtól szenvedő lényt, mint egy kollektív tudat.
 Rémes jövő, s ahogy Mark az udvar felé pillantva azt látta, hogy az önkénteseken kívül mindenki belépet a kapun a zsebébe nyúlt és kommunikációs egységén  keresztül kiadta a a parancsot mint két kapu lezárására. -A szirénák felvinnyogtak, a lift és a gyalogos levezetők elé 40cm vastag páncélajtó tornyosult néhány perc alatt végleg elzárva az utat a túlélés biztos világában.
 Immár csak idő kérdése volt, meddig bírják védeni a várat. S bár lehet akár hónapokig, de lehet néhány napig, hiszen minden a lőszeren és az ellenség mennyiségétől függött. Ám egy olyan világba ahol az élőlények nagy százaléka fertőzött, valódi túlélés csak a bunkerekbe lehetséges.
 Persze van terv, mikor elesik az összes felszíni még az egészségesek kezén lévő terület, megindul a nukleáris tűz, és lesz ami lesz. -Igaz, Mark jól tudta ő már ezt nem valószínű, hogy megéli, miként a tudósok ígéreteit  sem, miszerint hamarost itt a csodaszer amit a légkörbe juttatva mindenkit elpusztít aki megfertőződött.
 Egy biztos, kemény napok jönnek, és az is, hogy a kaput immár csak akkor nyitja ki a vezérlőrendszer, mikor az biztonságosnak ítéli a műhold figyelések alapján.
 A nő pedig, aki becsapta lent volt a barikádon belüli termelő városrészben, és ott most néhány masszív épületet leszámítva a halál és a pusztulás az úr, meg a morbid feltámadás! Mert akit nem tépnek darabokra a fertőzöttek tengere, maguk is betegek lesznek, egyféle zombi kor.
 Persze ki lehetne várni míg egymást felzabálják, ám ez az ötlet csak a filmekbe válna be, ugyanis a vírus némi intelligencia, tudatos ostromokra vezeti "alattvalóit" mi több, folyamatosan mutálódva egyre leleményesebbé válnak...
 De mindegy volt, a világvége megkezdődött!