2014. november 1., szombat

Egy Percnyi Gondolkodás


 Nem kerestem a megoldást, az élet általában hozta a kínálatot, és most a füstölgő romok között egyetlen használható megoldást létezett, vagy te ölsz vagy egy árok mélyén a férgek zabálnak fel.
 Ezt hozta a kelet és nyugat konfliktusa, és az igazat megvallva egyik oldalnak sem volt egyértelmű és teljes igazsága.
 Minden az erőforrásokról szólt, nem politikai ideológiák csaptak össze, az ebola sem ezt képviselte. Háború volt, egy olyan célért, mely embertelen az emberek többségének, és hazudott mind két oldal, mikor a saját marhaságát terjesztette, mint valódi jövőkép.
 Persze ma már mindegy, miként az is, hogy visszatekintve apám tudta a halálának közeledését. Beteg volt, még a régi idők világa élt, ám az egészségügy csak pénzből értett és mire oda került, ahol odaadó orvosok és korszerű műszerek sorakoztak, már késő volt.
 Mielőtt bekerült volna a kórházba végig sétált a kertjébe, nem értettem akkor a dolgok, órákat volt a szőlei között.
 Akkor nem értettem, de ő valamit érezhetett, mert párnap múltával kórházba került, ahol a "jó" doktornő nemtörődöm, felelőtlen módon a halálba küldte, s mire átkerült egy olyan helyre ahol törődtek  is vele, már késő volt...
 Rég volt, akkor még demokráciának mondták a diktatúrát és a szabadság a fogyasztói társadalom részének tagjával volt egyenlő és a rabszolgamunkával. S félreértés ne essék, ez 2000 után történt a nagy tűzvész előtt.
 Igaz, ma az emlékezés ritka luxus, a túlélés az egyetlen ami első számú prioritást élvezett. -Szerezz lőszert, ha kell szúrj előbb a pengéddel és az alap, NE BÍZZ SENKIBE! 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Dögvész! / tört verzió /