Utolsó Háború 2 ( A pillanat Folytatódik )

 Idun az ifjúság istennője, egy tartozás miatt állt New York romjai között. Nem félt, bár tartani azért tartott, hiszen Loki volt ki e átkozott helyre kérette.
 A pusztulás persze nem hatotta meg, Áz-isten volt a harccal a pusztulás is velejárva, csak egy helyzetkép volt amit a közelgő Ragnarök tartogatott a világnak.
 Igaz, a legtöbb ember nem tudta, hogy a szökőár, mely letarolta három esztendeje ezt a metropolist a világvége jele volt. Ők a falakkal igyekeztek védekezni a megvadult természettel szemben, melyről azt képzelték csupán az ő, világot emésztő tevékenységük eredménye. Persze része volt, persze felgyorsították a világ pusztulásának érkezését, ám attól az ember csak kis tényező volt, egészen mostanáig...
 Idun a háttérbe várakozó két Einherjar felé pillantott. A hős harcosok közelsége reménytelivé tette a minutumot, mikor is Loki megjelenve megnevezi azt az embert akinek az örök ifjúságot kell szolgáltatni.
 Piszkos terv volt, és Odin jobb ha nem is tudja, amiről persze tud, a hollók mindent látnak és mindent jelentenek, nincs rejtély előttük. Ám az istennő jól tudta a tartozást mindig meg kell adni, és csak remélhette, az istenkirály előrelátva már megtette a megfelelő lépéseket...

...a vihar ahogy jött, szokás szerint távozott és mikor Paul magához térve sajgó fejjel a kamerák által megbizonyosodott, hogy háza sértetlen és csak néhány túl idős fa eset el a természet támadásában, kicsit megkönnyebbül.
 Ki kellet mennie, a kertjére volt kíváncsi és közben remélte a fejfájást a friss levegő eloszlassa, új erőt adva ezzel.
 Persze ott volt fejében az emlék, ott volt az ígéret és ott volt, hogy amit átélt a vihar alatt a biztonságot jelentő bunkerban, nem rémálom és nem agya hallucinációja. S bár remélte, hogy az a Ragnarök csak egy szó a mesék birodalmából, még is biztos volt benne, a remény meghalt, miként a halászat a tomboló viharok miatt és New York, a védőfal hiánya végett.
 -Nem lett jobb, a feje majd szét robbant, ám amint megpillantotta a sértetlen vén körtefát és rajta a két fekete hollót, mindent elfelejtve immár biztos volt, valamibe belecseppent és valami készül és csak imádkozhatott, hogy az a valami nem maga a Ragnarök.