Sötét idők jártak, a világot hatalmas viharok tépázták és a tengerek, óceánok hajók nélküli pusztítás lett. -Az emberiség hatalmas falakat kezdett emelni, több tízméteres vasbeton akadályokkal kívánva megmenteni a partvidékeket.Ám míg a látszat megoldás alakult a halászat megszűnésével az éhínség kezdte felütni fejét, és ez még csak a kezdett volt...
A hollók egy kiszáradt körtefa ágán pihentek és a férfit figyelték. Furcsa volt, Paul elméjében, Odin, a mitológiai főisten két követét, megfigyelőjét Huginn és Muninn-t vélte felfedezni.
Persze csak képzelget, hiszen Odin és a skandináv legendák csak mesék és filmre való történetek voltak, mert a férfi, mint oly sokan, nem akarta elhinni, hogy van valóságalapja a mitológiáknak.
De volt, és ezt szíve mélyén tudta, voltaképp szembeszállva saját tudatával, ám miközben álmodozásait az erősödő szél zavarta szerteszét, azért még is pörögtek a gondolatok. S a közelgő dörgő förgeteget a tengerekkel ellentétben nem igen lehetett megállítani. Hiába az időjárás ellen nem volt trükkös falhúzás és még a különböző befolyásoló berendezések is inkább kárt okoztak, mint hasznot.
Bár, Paul kénytelen volt felállni és a ház felé sietni, a felhők és a sikító szél arra ösztökélte, irány a viharbunker, még is a hőerőművek kétes működése ugrott be a viharbefolyásolással kapcsolatban. Melyek ugyan sok jót hoztak, a magma hőjét hasznosítván vízvisszapumpálás technológiájával, ám ez földrengéseket eredményezett, immár az ember semmire nem volt jó fintorodott el a sietősen lépdelő átlagos külsejű férfi.
A bunkerajtó döngve zárult és Paul arra a nőre gondolt akivel sosem lehet boldog, ironikus a szépség nem a férfiakat kedvelte, persze neki meg ő kellet... -Legyintett és a tévét aktívázta és gondolati impulzussal a külső kamerákat élesztette, a viharra bámulva, s a vihar visszabámult rá.
Ijesztő volt, a faágak törtek, a homokszemek repeszek gyanánt röpködtek, s a ház ugyan, mint oly sokszor eddig még ellenállt, Paulnak rossz érzése támadt.
-Félt? az túlzás lett volna, a bunker akkor is megmarad és védelmezi, ha a házát a vihar darabokra tépné, de akkor is, most valami nem stimmel.
-RAGNARÖK! a felírat az egyik pillanatról a másikra jelent meg a tévé képernyőjén, a férfi nem értette és bár háttérként még a vihar tombolása látszott, úgy tűnt minden változott. Próbált cselekedni, újabb és újabb utasításokat adott a készüléknek, de semmi nem történt.
-Vihar van ember! szólalt egy hang, talán a tévéből, talán nem, ám már ez nem jelentett semmit, a férfit egy láthatatlan erő a földre taszította.
-Vihar, és tudd nincs olyan, hogy lehetetlen, a szívét megkapod a szívedért cserébe. zengte az ismeretlen, mély, mindent átjáró erejű hangon. Paul csak nyögött és nem értette mi is történik, vagy még is...
..Mary arca villant be, majd a kint látott két holló képe és végül egy félszemű, számára óriás, aki egy lándzsát tartva jobbjába őt nézte, azután minden megszűnt létezni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése