Az író a földre vágta a tolat, az önálló életet követelve, csúszott, pördült és végül a szekrény alatt kötött ki, jó rejtekhelyet találva magának.-Döbbenet. fintorodott el a férfi és haragja lendületével a füzet egy lapját is tépte és ejtette, rühellte ha már sok a javítás, a tökéletesség valahogy jobban festet. Tudta mit akart írni, ám nem érezte a történetet, ha így folytatná mesterséges lenne, pont mint az ebola.
Mondják semmi nincs véletlen, és Mark ezzel teljesen egyet is értet, tehát a kudarcnak is oka van, mint a nemzeti öntudatnak, melyből egy pont után a cselekvések helyet csupán szlogenekbe érvényesül.
Trend, a házak előtt a zászlót lengette a szél és kiáltványaink rég túlmutatnak a realitáson és a valóság ridegségén, már mint, hogy az Indiánokat mi zártuk rezervátumokba és furcsamód Amerika nem a világunk, hanem valójába az övék(lenne)
Tört gondolatok, tört vázák,
tört szavak és tört éjszakák.
Szerelembe, kiürült pohár,
szavainkba, moslék és hazugság.
Persze az íróeszköz kellet, és az asztal nem nyújtva alternatívát, Mark rákényszerült az elhajított golyóstoll, szükségeltetik, így kipiszkálódik, s mert maga volt birodalma ura és szolgája egyetlen személybe, saját kezébe vette a történését. Nem volt ördöngösség, csak kicsit bosszantó, miként az Európát permetező repülők, nem ördögtől valók, ember az ki sátánja e világnak és se szenteltvíz se kereszt nem állítja meg e teremtet gonoszt, isten meg álmodik, talán jobban is teszi.
Forgószelet gerjeszt a lélek a létben,
változás születik, ám tűztől égünk előtte.
Kiálthatunk, hát ha lesz könyörület,
de megváltás nincs, csak örök enyészet!
Immár újra kezében eszköze, a gondolatok csapongó visítás, és az asztalon a pohárba bor, inni és felejteni, a szavak ráérnek, hová is a rohanás.
Ha pokol lesz, elég benne nő, gyermek és férfi, nem lesz senki kivétel, ha pedig isten felébred, páran maradunk, a többi akkor is mehet, a sátán kacsintva várja...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése