Nem voltam hős, de némi bátorságot a kényszer teremtette, s hogy isten, hogy állt ezzel a dologgal nem tudom. De mivel hagyta a világot az anarchia és a primitív ördögimádat szintjére süllyedni, akadt elképzelésem.
Kitekintettem az ablakon, az ősz a betondzsungelbe nem igen mutatkozott, a nap hét ágra sütve azt az illúziót keltette, mint ha baromira jó idő lenne, pedig már csak a nap inkább világított, mint sem némi jó időt is varázsolna.
-Sóhajtottam, valahogy a kihalt utcát nézve nehéz volt elképzelni, hogy fertőzött tébolyultak rohangálnak egy katonai vírusnak köszönhetőn.
-Látsz valamit? szólott az egyetlen társam, egy festetten vörös hajú nő. Nem szerelem volt, legalábbis az elején, ő tudott valamit amit én nem, kiválóan bánt a testével, mint fegyver, és a pisztolynak is jó hasznát tudta venni. -Egy, talán vasárnapi alkonyon ismerkedtünk meg. Ő felvigyázó volt egy zsíros pasasnak, véltem kurvája és testőre egy személyben. Hát ezen feltevésemére egy kemény ütés volt a válasz, s mert az én erőm nem a fizikai síkról származott, a lebujba pedig nem kívántam felfedni képességeim, mit tehettem megtöröltem vérző orromat és tárgyalásba bocsátkoztunk.
Páran nevettek, néhányan nem értették a dolgot, ám a fickó jól tudta, ha a mágiát elszabadítom por és hamu maradna a koszos kis menedékből.
Nem volt hosszú a tárgyalás, én keveslettem az élelem és arany adagot a megbízó meg többet nem ajánlott, mondván ennyi pénzért más mágus is elvégzi a piszkos munkát. Lehet, bár kétlem, hogy a Lordnak nevezett hatalmasság aki egy katonai bunkert uralt könnyű célpont volna. -Sok fegyveres és egy nyomorék, de annál erősebb mágiaismerő védte a helyet, megeshet nekem se jön volna össze, így végül is kicsit megkönnyebbülve távoztam, azt nem sejtve, hogy hoppon maradt megbízom utánam küldi a nőt, nyilván az életemet akarva.
De furcsa volt, miközben éreztem követnek és egy kies mellékutcába bevárva tenyerembe lángoló gömböt idéztem, a harmincas nő annyit mondott, -Veled jöhetek. Nos ez egyrészt meglepet, másrészt mert a fegyverekhez nem igen értettem, kockáztattam. S mily érdekes, egész életembe, még a VÁLTOZÁSOK előtt is mindig melléfogtam a nőkkel kapcsolatba, ez esetben szerencsém volt, már fél éve együtt járjuk e veszélyekkel teli világot és a szövetségből előbb barátság, majd egy kicsit több lett.
-Semmit, nyugodt minden. feleltem és remélve nem tévedek, az ágy felé indultam...
Kitekintettem az ablakon, az ősz a betondzsungelbe nem igen mutatkozott, a nap hét ágra sütve azt az illúziót keltette, mint ha baromira jó idő lenne, pedig már csak a nap inkább világított, mint sem némi jó időt is varázsolna.
-Sóhajtottam, valahogy a kihalt utcát nézve nehéz volt elképzelni, hogy fertőzött tébolyultak rohangálnak egy katonai vírusnak köszönhetőn.
-Látsz valamit? szólott az egyetlen társam, egy festetten vörös hajú nő. Nem szerelem volt, legalábbis az elején, ő tudott valamit amit én nem, kiválóan bánt a testével, mint fegyver, és a pisztolynak is jó hasznát tudta venni. -Egy, talán vasárnapi alkonyon ismerkedtünk meg. Ő felvigyázó volt egy zsíros pasasnak, véltem kurvája és testőre egy személyben. Hát ezen feltevésemére egy kemény ütés volt a válasz, s mert az én erőm nem a fizikai síkról származott, a lebujba pedig nem kívántam felfedni képességeim, mit tehettem megtöröltem vérző orromat és tárgyalásba bocsátkoztunk.
Páran nevettek, néhányan nem értették a dolgot, ám a fickó jól tudta, ha a mágiát elszabadítom por és hamu maradna a koszos kis menedékből.
Nem volt hosszú a tárgyalás, én keveslettem az élelem és arany adagot a megbízó meg többet nem ajánlott, mondván ennyi pénzért más mágus is elvégzi a piszkos munkát. Lehet, bár kétlem, hogy a Lordnak nevezett hatalmasság aki egy katonai bunkert uralt könnyű célpont volna. -Sok fegyveres és egy nyomorék, de annál erősebb mágiaismerő védte a helyet, megeshet nekem se jön volna össze, így végül is kicsit megkönnyebbülve távoztam, azt nem sejtve, hogy hoppon maradt megbízom utánam küldi a nőt, nyilván az életemet akarva.
De furcsa volt, miközben éreztem követnek és egy kies mellékutcába bevárva tenyerembe lángoló gömböt idéztem, a harmincas nő annyit mondott, -Veled jöhetek. Nos ez egyrészt meglepet, másrészt mert a fegyverekhez nem igen értettem, kockáztattam. S mily érdekes, egész életembe, még a VÁLTOZÁSOK előtt is mindig melléfogtam a nőkkel kapcsolatba, ez esetben szerencsém volt, már fél éve együtt járjuk e veszélyekkel teli világot és a szövetségből előbb barátság, majd egy kicsit több lett.
-Semmit, nyugodt minden. feleltem és remélve nem tévedek, az ágy felé indultam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése