...A biológiai kísérlet sikerült! -A járványt beindítottuk és a várható eredmény a bolygó lakosságának megfeleződése...
( szigorúan bizalmas, számozott példányszám )
Világ életembe zombi fóbiám volt, s most, hogy valami hasonló bekövetkezett már inkább visszasírnám azt az időt, mikor még csak agyamba féltem tőlük.
Nem voltam látnok, de mindig is hittem, hogy Amerikából az igazság, kép a valóságról és jövendölések a filmek útján érkezhetnek. Nos mi tagadás egy világjárvány keretében be is teljesedett a látomás.
Az eleje szörnyűbb volt, látni, hogy a betegek elevenen szétszaggassák az egészségeseket, teljes mozdulatlanságra késztetett és csak az utolsó pillanatba lépet az elmém, hogy "futás vagy meghalunk" s talán mert ezen sorokat le tudom írni, igazolja, hogy a futást választottam.
Persze hamar eljött a pillanat mikor nem volt más esélyem, mint hogy ölök vagy ölnek. -Az elsőt egy gallyazó késsel küldtem az úr színe elé. Bár ahogy azt később az egyház maradványából létrejött inkvizíciós rend egy harcosa mondta, "-Az úr küldöttei ők, mind az úr angyalai, bűnünk büntetéséül küldvén az őrületet reánk."
Sosem vitatkoznék egy inkvizítorral, így akkor is ráhagytam és mert az egyház kellő módon ritkította az "angyalokat" nem volt gondom velük.
Egy biztos, angyal vagy beteg, a fej levágása vagy szétlövése az egyetlen biztos gyógyír a nyavalyájukra. S mert mikor az életemért küzdöttem, szinte nem voltam tudatomnál, tudattalanul is jó túlélővé váltam. Így történt, hogy idővel néhányan mellém csatlakoztak és mert mindig is bunker vagy várt vizionáltam túlélési pontként, találva a várostól távol egy helyet ami egy jó állapotba lévő erődnek tűnt és kisajátítottuk.
Hál istennek a betegek a városokhoz ragaszkodnak, így a legtöbb esetben csak akkor találkozunk velük, ha készlet feltöltésre be kell mennünk. S az egészben ha jónak lehet nevezni, hála az egykori urbanizációs törekvéseknek, az emberek is inkább a romok között rejtőznek, igazi élet-halál harcot vívván a következő napért.
Na de az állam is leledzett és egészségügyi zónákba, fallal körülvett, megtisztított városokból szórták az ideggázokat és biológiai kísérleti vírusaikat, ami csak még több bajt hozott. S ami talán számukra is aggasztó a civilizáció a középkor irányába süllyedt, az ipar éppen csak vegetál az élelmiszer és a víz arannyal vetekszik.
De miért is írom le ezt az egészet? -Talán mert megörülnék ha bennem maradna minden amit átéltem. S ráadást szolgálhat, ha majd vége lesz a pusztulásnak intő példaként, hogy tudja az emberiség: -MI NEM VAGYUNK ISTENEK!
( szigorúan bizalmas, számozott példányszám )
Világ életembe zombi fóbiám volt, s most, hogy valami hasonló bekövetkezett már inkább visszasírnám azt az időt, mikor még csak agyamba féltem tőlük.
Nem voltam látnok, de mindig is hittem, hogy Amerikából az igazság, kép a valóságról és jövendölések a filmek útján érkezhetnek. Nos mi tagadás egy világjárvány keretében be is teljesedett a látomás.
Az eleje szörnyűbb volt, látni, hogy a betegek elevenen szétszaggassák az egészségeseket, teljes mozdulatlanságra késztetett és csak az utolsó pillanatba lépet az elmém, hogy "futás vagy meghalunk" s talán mert ezen sorokat le tudom írni, igazolja, hogy a futást választottam.
Persze hamar eljött a pillanat mikor nem volt más esélyem, mint hogy ölök vagy ölnek. -Az elsőt egy gallyazó késsel küldtem az úr színe elé. Bár ahogy azt később az egyház maradványából létrejött inkvizíciós rend egy harcosa mondta, "-Az úr küldöttei ők, mind az úr angyalai, bűnünk büntetéséül küldvén az őrületet reánk."
Sosem vitatkoznék egy inkvizítorral, így akkor is ráhagytam és mert az egyház kellő módon ritkította az "angyalokat" nem volt gondom velük.
Egy biztos, angyal vagy beteg, a fej levágása vagy szétlövése az egyetlen biztos gyógyír a nyavalyájukra. S mert mikor az életemért küzdöttem, szinte nem voltam tudatomnál, tudattalanul is jó túlélővé váltam. Így történt, hogy idővel néhányan mellém csatlakoztak és mert mindig is bunker vagy várt vizionáltam túlélési pontként, találva a várostól távol egy helyet ami egy jó állapotba lévő erődnek tűnt és kisajátítottuk.
Hál istennek a betegek a városokhoz ragaszkodnak, így a legtöbb esetben csak akkor találkozunk velük, ha készlet feltöltésre be kell mennünk. S az egészben ha jónak lehet nevezni, hála az egykori urbanizációs törekvéseknek, az emberek is inkább a romok között rejtőznek, igazi élet-halál harcot vívván a következő napért.
Na de az állam is leledzett és egészségügyi zónákba, fallal körülvett, megtisztított városokból szórták az ideggázokat és biológiai kísérleti vírusaikat, ami csak még több bajt hozott. S ami talán számukra is aggasztó a civilizáció a középkor irányába süllyedt, az ipar éppen csak vegetál az élelmiszer és a víz arannyal vetekszik.
De miért is írom le ezt az egészet? -Talán mert megörülnék ha bennem maradna minden amit átéltem. S ráadást szolgálhat, ha majd vége lesz a pusztulásnak intő példaként, hogy tudja az emberiség: -MI NEM VAGYUNK ISTENEK!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése