Szeretném elmondani, szeretném kimondani, hogy egyedül vagyok!Szeretném ha létezne isten és szeretném ha élnének a csodák és hogy ne legyenek sohasem könnyek!
Szeretném, de az élet az életem nem erről szól. Mondhatnám az én hibám elbénáztam, egyem a levesem, elárulom eszem.
Nem tudom mi jó és mi rossz és nem hiszem, hogy a szenvedés a legjobb dolog.
Előbb az emlékek foszlanak széjjel, de ez nem olyan, mint ha összetépnéd a lapot, ezt nem összetépik elrabolják mindörökre! Tudom isten velünk van, tudom isten segít, már csak az a kérdés kik azok a velünk és kik akiken segít! -Rajtam nem, az időm lejárt és elveszett gondolataim naplóját a tűz égette el. -Egyedül vagyok, egyedül és üresen.
A nap süt, a kiskutya még is szomorún néz rám, ő tudja, lassan én már nem magam csak egy test leszek. Elveszítem őt is, őt aki feltétel nélkül szeret és még tudom hiányozni fogok neki. Ám én ezt már pár nap múlva nem fogom tudni és azt sem, mit keres itt ez a kiskutya.
Nem voltam jó ember, talán túl rossz sem, és nem voltam boldog, talán soha sem. Az élet képek töredéke és ahogy homályosodik, csak a nagy semmi néz vissza rám, és én is hasonlón csupán a semmibe révedek Isten, Ember és minden csodától távol, agyam bomló maradékának engedelmeskedve magam alá ürítve szennyem...
A meghalás jó! a meghalás egy olyan dolog, amely elveszti a gyötrelmeket, elveszi a fájó emlékeket és legyőzi az összes betegséget. -Nem kell sírnod, nem ismersz és nincs is miért, csak egyet bánok, azt hogy megszülettem, hogy ha már itt voltam, sajnos nem tudtam megfelelni magamnak, szüleimnek és az elcseszett társadalomnak, tehát senkinek.
Ám csend lesz, csend és egy kiskutya néz rá, el sem tudva képzelni, ő hogy került hozzám...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése