-Miről kellene, hogy beszéljek? -Arról, hogy öltük meg a világot és miként takarták el a napot elölünk?!Beszélhetnék, de nincs értelme. A múlt elmúlt és a jelenünknek hamarost befellegzett. -Igen, nincs olyan, hogy jövő és bár reméljük a túlélést, jobb ha elfogadjátok, olyan már nincs!
-Nem hiszem, hogy istent érdeklik a mi kis pillanatnyi agóniánk, miért érdekelné, hisz megadta a szabad akarást! Persze most arra gondoltok, de kell, hogy legyen értelme az életünknek. Ám vegyétek észre a valóságot, eljátszottuk ezt a lehetőséget!
Isten nem fogja megállítani a káoszt! -Isten jól tudja, mi teremtettük meg saját poklunkat. -S most azt mondjátok, de nem tudtatok róla.
Ez az egyszerűbb válasz, de mindenki sejtette mi folyik a díszletek mögött! Mű élelmek, mű életek és a kényelmi, jóléti illúziónkhoz ragaszkodva, nem voltunk hajlandók kinézni az ablakon, hogy AUGUSZTUS VAN, ÉS HAVAZIK!
Aztán ledobtuk az első atombombát, akik elkövették büszkén haltak meg és a megbánás még fel sem merült bennük. Olyan dolgokat vásároltunk, melyekre nem is volt szükségünk. Persze ahogy jött a vég kezdete, megjelentek a hamis próféták! Ők tudtak valamit! -Tudták, hogy a végső összeomlás előtt, még meggazdagodhatnak...
De ma már nem számít semmi, az emberek meddők! A tudomány árnyéka önmagának és bizony mondom, még töredékét sem élte az emberiség e planétán, a dinoszauruszokhoz képest, ám már be is fejeztük ittlétünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése