Leírva

Az eső csak kínlódott, nem tudta eldönteni mit is szeretne igazából. Hol nagy cseppjei voltak, akadt mikor kopogott mint egy bejönni készülő rontókísértet és volt mikor simogatta a bádogtetőt, békés álmot ígérve. -Átok idő volt, egész nap nyűglődtek az ég fellegei, így  már kisebb sárpatakocska száguldott lefelé a dombra épült bádogváros zegzugos utcáin, hogy alant sajátos tavat teremtve teret adjon a környéken hemzsegő denevérszúnyogoknak. 
 -Mark az asztalon pihenő karabélyát nézte, a szúnyogok még nem gyűltek annyian, hogy veszélyt jelenesnek. -Hátradőlt, egy rozoga fémszéken ült, és belegondolt, hogy egy elhagyott település egyetlen embereként csak a pillanatra szánthatott és a megbocsájtásra. -Óh, nem voltak lelkiismereti gondjai, birodalmi végrehajtóként tette amire felesküdött és  nem gyötörték a múlt gondolatai. De miért is gyötörték volna, mikor a járvány végig tarolva a fél planétát, a legtöbb emberből eleven gyilkológépet csinált, na ott kellenék a lelkiismeret. persze a szörnyetegeknek már nincs, és egy birodalmi katonának miért is lenne, ha szörnyeket takarít el, egy későbbi új élet reményében(?)
 -Szörnyek, egykor emberek voltak, a Gamma-10 szorgos polgárai akik a Föld Egyetemes Birodalmát szolgálva apró morzsákat téve az asztalra, rászolgáltak a védelemre. Na igen, rászolgáltak, ám a kommunikáció a császári-egyházi hivatalokkal időigényesek, és míg a kérelmek lebegtek, mint kolibri a virágtölcsér előtt, a kórság exponálósan növekedni kezdett, hogy a végén már a végrehajtók is kénytelenek legyenek a teljes tisztításra hagyatkozni. -Ez volt, megtörtént, a probléma csak annyi maradt, hogy Mark Lunerr hadnagy egy nemvárt atrocitás következtében lemaradt az utolsó evakuációs hajóról, így már csak a bombázás pillanatára számíthatott, a gyors halálba nem nagyon reménykedve.

 Talán kérhetett volna segítséget, talán akadt volna egy rádióadóvevő, ám hiába a szavak mikor a DNS bomba már úton volt a KIRÁLYI TEKINTETT torpedóállásából, visszafordíthatatlan akarattal. -Egyedül volt, és a kimentése annyira jelentéktelen a haderő tekintetében, hogy kár is lenne rajta töprengeni. Az igazi gond nem is a bombázás, hiszen az egy lassú méreg, a DNS láncolatot hetek alatt roncsolja szét, hogy az emberi szerkezetű testek végül cseppfolyós állapotba kerüljenek és megszűnjenek létezni. -Hülye halál az kétségtelen, ám így a szakértők szerint csak az emberek pusztulnak ki, a bolygó ökoszisztémája sértetlen marad és körülbelül egy év múlva újra érkezhetnek a túlzsúfolt planétákról az új honfoglalók. Nem volt más mód, hiába igyekeztek, amikor az első komoly birodalmi egységek megérkeztek tűzzel-vassal és gyógyszerekkel próbálták megfékezni a járvány, ám a küzdelem szinte eredménytelen volt. A végrehajtók túl későn és a veszély súlyához képest túl kevesen érkeztek az első hullámokba, s mire rájöttek a vezetők, hogy a gond nagyobb, már a fél bolygót a fertőzöttek uralták. Nem voltak alternatívák, ahol lehetett elkezdték a még egészségesek kimentését, miközben a haderő tartotta a vonalakat. Ám mert értelmetlen háborúnak ígérkezett a felszíni küzdelem, a döntéshozók a DNS bombákra szavaztak és a történet itt be is fejeződött az emberek tekintetében, már csak a szörnyekről volt szó.

 Tehát a dolgok tulajdonképpen elrendeződtek, Markot csak az a k.rva eső idegesítette, nem túlzottan örvendezve, ha esetleg az elnéptelenedett lemezvárosba a fertőzöttek egyik erre koszálló hordája kukkantana be, szívbéli őrjöngés közepette. -Volt löszere és a statikus páncélzata is komoly biztonságot jelentett, ám mint az éjt a nappal a halált az élet követi, a védelem is egyszer  sebzési pontokat kínálhat. -Nem a szörnyek leleményessége a veszélyes, egy leamortizált agy sose lesz már a régi, a problémát a túlerő, sebesség és fizikai erő jelenti és jelentette az eddig harcok során is. A férfi lehunyta parázslóan kék szemeit és beborzongott ahogy beugrott tudatába amint a Nirrai mezőkön egy szuper horda lerohanta a Vorner Benning zászlóaljat. Fentről látta az egészet, a légi kimentést biztosító egységekhez tartozott és csak bámulta a gyors és izmaikat maximálisan kihasználó két lábon járó borzalmak támadását. -Ezrek pusztultak el a forgóágyuk tűzétől a katonák rohamkarabélyaitól, hőgránátjaiktól, ám a szörnyetegek hada kifogyhatatlannak tűnve megállíthatatlanul özönlöttek a Veffon néven ismert erdőség irányából. -Az ijesztő nem a támadók létszáma volt, hanem a sebességük, mely által fél óra alatt megszűnt a zászlóalj 67 százaléka és végül mikor lefújták a kimentési akciót egy olaj-levegő bomba tett pontot az események végére.
 -Szóval semminek, tehát még egy elitnek számító birodalmi végrehajtónak sem igen van esélye egymagában a lényekkel szemben, esetleg húsz másodpercig. K.rva húsz másodpercig...