-Egy biztos, sóhajtott a Mester, a Teremtő elkövette azt a hibát, hogy a szabad akarat megadásával az emberek genetikai kódjába is beavatkozva, rendszeresen, újra és újra ismétlődön ez miatt feltűntek a emberek soraiba a valódi, két lábon járó borzalmak, és az Úr ,valami oknál fogva ez eddig nem korrigálta a tévedést. -Az Isten halogatta a dolgot, talán a tökéletességének látszata miatt, talán más rejlett a dolgok hátterében, mindenesetre a Mester kiadta a parancsot angyalainak, likvidálják az összes elfajzott egyént, még mielőtt a torzulás túl sok kárt okozna, mert ugye az idő ketyegett, legalábbis az emberiség szemszögéből mindenképpen.
Aina, egy arkangyal volt, a sötétség szolgálatában, és természetesen tudta a dolgát, az instrukciók egyértelműek voltak, és ugyan ott voltak a jóknak nevezett ostobák, mi több Isten szolgálói is, még is, a küldetés volt a lényeg és nem a küzdelemtől való távolmaradás. -Igen, a harc elkerülhetetlen volt, Isten nem engedhette meg magának azt a luxust, hogy nem oltalmazza saját szörnyetegeit, még akkor sem, ha jól tudta, ezek az emberek torzultak és bűneik miatt, a feloldozás lehetősége sem merülve fel részükre, egyenest a pokolba kerülnek. -Ez volt a törvények következménye, és bár a Mester csak felgyorsította a folyamatot, szigorú parancsolatával, még is az Úrnak ellenlépéseket kellet tennie, úgy, hogy vélhetőn, igazából nem is szeretné megvédeni, ezen emberi rémségeket.
Lassan lépet az asztrál világból az emberek síkjába, ráadást az éjszaka elfedte a halovány derengéssel történő belépését, az erdő meg csak tovább szolgálta a észrevétlenséget. Természetesen nem volt emberi lény a közelbe, ezt általában mindig így csinálták, nem a feltűnés volt a lényeg. -Egy házat kereset, egy az erdő szélén békésen magasodó házat, melynek lakója már távolról sem volt békés, azaz a környezete az hitte, mi több az istentiszteleteken is rendszeresen részt vett, csak hát azt nem tolmácsolta az Úr hajlékában a nyáj többi részével, hogy stoposokat vesz fel rendszeresen az autójába, akik szinte mindig, menetrendszerűen a pincéjében végzik, csontjaik a tűzre, a hús a sütőbe.
-Hűm, nem is ijesztő, a ma emberei, hogy izgalomba jöjjenek, extrémnél extrém hóbortokkal rendelkeznek és iszonyatos rémfilmekkel, és ez ugye csak egyet igazolt, a jónak nevezett oldal és a szabad akarat projekt a végét járta, miként az emberiség is. -Megállt, a ház valóban szép volt, még vendég fogadónak is beillet volna,és mert angyal volt a fény hiánya egyáltalán nem befolyásolta.-Egy bagolyt látott, buta egy ragadozó volt, de azért ő is többet érdemelt, mint az emberek nagyobbik többsége. A jószág éhes lehetett mert nem időzött sokat a hatalmas fenyő ágai között, és mivel nem emberhúsra vágyott, azt a ház távolabbi szegletében most hangosan szuszogó disznók kiváltsága volt, odébb repült, kicsiny de egészséges világképét követvén. -Aina nem leplezte kilétét, és ugyan emberi formát viselt, testét szimbólumokkal díszített páncél fedte, kezében az ÉJLÁNG, egy félelmetes kard, mely éppen úgy végzetes volt az emberekre mint az angyalokra, de még a démonok sem voltak kivételek. A parancs egyértelmű volt, aki keresztezi próbálja útját, az mehet a süllyesztőbe, még akkor is ha az angyalok csak ideglenesen halnak meg, egy fensőbb lény, már rendelkezett némi kiváltsággal, egy arkangyal pedig még többel.
-A kocsi már úton volt, egy cég amely árufuvarozással kereste hivatalosan a kenyerét, ám valójában a Mester egy itteni leányvállalataként funkcionált, amelynek valódi profilja az angyalok által elkövetett gyilkosságok emberivé tétele, magyarán ne maradjon elvarratlan szál, ne legyen semmi jele a természetfeletti jelenlétre. -A gép közeledett és négy kiváló szakember is, már csak a kivégzés volt hátra, és Aina, úgy döntött, itt az idő!
Még ige sem kellet, csak egy gondolati rúna és a éjszakába lépkedő arkangyal immár a lakásba állt, egyenest a pszichopata ágya felett magasodva. -Nem siette el a dolgot, picit neszezett, csak hogy felébredjen a jóravaló ötvenes fickó. Majd, örömmel tapasztalta, hogy mikor a barna szemek kinyílva érthetetlenül kerekedtek el, még nem ismervén fel a helyzetet. Annyira érthetetlenül nézett, hogy első gondolatként az éjjeliszekrénybe pihenő kés jutott a szemek gazdájának eszébe, leszúrni, akár ki ez felszólítással.
Persze igazából teljesen mindegy volt, hogy a édes álmából ébredt férfi mire is gondolt, az angyal jelenléte néhány másodperc után egyértelművé tette számára, hogy ez a halál pillanata, a halálé, holott még dolga van, hiszen a pincéjében ott volt egy fiatal húsz éves, csak a levágásra várva.
-Zavaros egy fickó! állapította meg az arkangyal és még mielőtt hiábavaló időhúzásként a küzdelem mellet döntött volna a Wolden néven ismert embertestbe rejtőző eleven horror, egy határozott csapással pontot tett az embernek semmiképpen nem nevezhető torzulás életének a végére...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése