Egy Nap

A fűben feküdtünk, a nap melegen simogatott minket, és még mielőtt túl erősre sikeredne, egy-egy felhő keveredett elé, megfékezve már-már égető sugarait. -A pokróc csíkos mintái a végtelenbe igyekeztek, mi csak egymás közelségét élveztük, nem igyekeztünk sehová. Kint voltunk, kint a természetbe élvezve a hétvége békéjét és az érzést, hogy élünk, együtt létezünk és ez pont elég volt számunkra.
 Nem kellettek a nagy álmok, mert annál nagyobb álom nem is létezik véleményem szerint, mikor beteljesedik egy vágy, ami az igazi boldogságot rejtette. Persze megtörténhetett volna előbb is, bár ahogy mondják, minden akkor történik, mikor történnie kell!
 Kedvesemre pillantottam, szemei lehunyva, arcán alig észrevehetőn sejtelmes mosoly játszott, miközben pólóján egy apró katica sétált, kíváncsi kirándulásba kezdve. Hát nekem is eszembe jutott egy másfajta kirándulás, igaz akkor a katicának távoznia kellene.
-Mire gondolsz? szólalt meg Amy, mintha csak a gondolataimba olvasna. Elmosolyodtam és egy tincsét a füle mögé simítottam, hogy aztán nem tudva megállni, egy puszit adtam a nyakáéra.
-Azt hiszem csak Rád tudok gondolni. feleltem és még mindig türelemmel a katica iránt kedvesem arcát kezdtem cirógatni.
-Hűha. nevetett fel Amy és kinyitva szemeit, ő nem aggódva a katica miatt mely még mindig pólóján járkált, karjai mozdultak és határozottan magához húztak, elkerülhetetlenül a csók születését provokálván ki.

 Már indulni készültünk, miként a nap is lefelé vette az irányt, mikor  a távolabbi táj, hullámzani kezdett, pontok jelentek meg, majd egyszerűen megszűnt létezni, a kicsatlakozás bekövetkezett.
- Kis hányinger és pislogó, nyomasztó neonfény, a kapszulacsarnok acélgerendái egyhangúan néztek rám, miközben tudatosult bennem, hogy testemet zselés érzetű folyadék vette körül. -Nem élveztem a visszatérést, és az sem vigasztalt, hogy Amy a helység több száz kapszuláinak egyikében, szintén e gélszerű trutymóba ébredt.
 Ez volt a világ, és ez volt egy nap. A tudósok ezt a megoldást dolgozták ki, míg újra kinyílnak a tartályok és mi túlélő emberek ismét birtokba vehetjük a planétát. Még nem, bár nem tudtam hány esztendő telt el, vagy csupán hány nap, igaz azt sem miért is vagyunk ilyen részleges altatásba, de egy biztos, a minket illetve a berendezéseket üzembetartó, esetleg javítgató robotok egyhangúan szemléltek, ha olykor-olykor reám tekintettek, persze gépek voltak, mi meg csövek által életbe tartott testek, mivel ez maradt az emberiségből...