Egy tűrhetőnek mutatkozó világba érkeztem, és miközben a busz tovább gördült, én öltönybe állva, éppen nyomozó-ügynök karakterben tetszelegve.egy konténer előtt álltam. -Ez volt a helyszín, egy csomó rendőrtől megszállt peremvárosi utcafront. A konténer egy ház udvarán magasodott fák árnyékától takartan, miközben a nap lassan felfelé emelkedett a délutáni horizonton. Sokan voltak egyenruhások és civilbe rohangászó kollégák, miközben tudtam, nekem adatott a vezetői pozíció.
Nem tudtam mit kezdeni még a helyzettel, a lemezszerkezet nyitott ajtajának köszönhetően egy luxus autó körvonalai rajzolódtak ki, ez biztos volt, egyet viszont tudni illet e világról, tilos volt a luxus járművek birtoklása, itt eretnekségnek számított.
A jövés-menés közepette szemeim egy alacsony hölgyön akadtak meg, aki jegyzetelt és kérdezett, miközben kedves barna szemei felém kalandoztak. A nőt ismertem a valódi világból, iskolatársam volt, most meg úgy tűnt a "munkatársam" amiből fakadón csak egy kérdés volt, ő is ide érkezett, vagy eleve ezen alternatív valóság teremtménye, igaz ez percek kérdése és ki fog derülni, legalábbis nagyon reméltem.
Tudták, tudtuk ki tulajdonolta a járművet amit persze megsemmisítésre el szállították és valahogy úgy éreztem, nem az a nagy pékség-üzemlánc tulajdonosa az ellenség akihez tartozott az ingatlan és a papírok szerint a konténer és tartalma. -A kocsimba ültem, a kocsimba ami csak volt, ez is illeszkedve a küldetéshez,aminek kellékei és szereplői lassan kirajzolódtak elmémbe, ez már csak így szokott lenni. -Egy viszont biztos volt, ha a megérzésem igaz és nem a milliomos fickót kell lekapcsolni, akkor ott lebegett a nagy kérdőjel, ki az aki miatt az ÚR ide rendelt(?) -Sóhajtottam, és ugyan ez nem sokat segített, miközben természetesen már a rend kedvéért a gazdag pasashoz is elindult néhány kolléga, így még is mondhattam az, a történet lassan de gördülgetett. -Igen, eszement fickó lenne az aki jólétben élve a kevés tabuk egyikét megdöntve beszerezz egy luxus gépjárművet, mert bizony a büntetés a teljes vagyonelkobzás mellet, ha szerencsés, golyó általi halál is jelentett.
A nő jutott ismételten az eszembe, aki a házban élők kihallgatását bonyolította, velem még egy szót sem váltva, úgy véltem, ha ő is otthonról érkezett volna, már jött volna, sajnos nem jött.
-Mondd, ti most összevesztettek? lépett a kocsimhoz egy ügynök, elvileg régi cimborám volt vagy mifene. Megrázkódtam és a férfi felé tekintettem, immár azt is tudva, a hölgyemény az életem párja is volt ezen helyen, hát sajnos a valóságban ettől messze álltunk, hülye egy fintor mindenképpen.
-Nem, csak most munka van. blöfföltem, jobb dolog nem jutva eszembe.
-Furcsák vagytok. csóválta fejét Tom Kellenhern baljával megcsapkodva kocsim tetejét olyan köszönésszerűen, majd lépett tovább, nem firtatta a dolgot, a magam részéről meg nem volt mit mondanom, már csak azért sem, mivel csak pislákoltak a tények, valahogy lassan rázódtam bele ezen világba.
Már azon voltam, bemegyek a házba, mikor megszólalt a telefonom, s mert nyomóz lennék, kénytelen voltam felvenni, nem is nézvén kitől érkezik a hívás.
-John Grenn. vágtam a szöveget, igazából a központra számítottam, de ez csak álom volt, mert egy reszelős hang köszönt a készülékbe, ismeretem a hangot, egy "őrgróf" volt, már többször összeütközésbe kerültem szolgálóival.
-Mit akarsz? pedzettem semmi jóra nem spekulálva, túl sok teremtményét likvidáltam és ha jók voltak az információim vérdíjat is kitűzött a fejemre.
-Hűm, csak egy kérdés, mit szólsz a feleségedhez?
-Semmit, egy itteni halandó, nincs dolgom vele, és ha szerencsés napod van, veled sem. erősnek mutattam magam, és ugyan le is tehettem volna a telefont, de egy érzésre hallgatva a beszélgetés mellet szavaztam.
-Az oks, viszont az itteni éned akinek testét bitorlod, még akkor is ha kiköpött te vagy, már nagyon unja a csajt, semmi extra, a szex lapos és unalmas és minap elcsípett egy pletykát, miszerint sok pasija volt előtted és senkinek nem jött be, érted ugye?! az őrgróf a dolgát tette, indulatot igyekezett generálni, érzelmeket teremteni, melyek megzavarhatnak és tévútra sodorhatnak, akár még csapdába is vezethetnek, így hát igyekeztem valóban külső szereplőként hallgatni ellenségemet, reménykedve, hogy elkotyog valami fontosat.
-Semmi közöm ehhez, szóval ezért kár volt hívnod. válaszoltam miközben Anna kilépett az épületből és kocsim felé indult, úgy látszott az idő ma nem nekem dolgozott.
-Meglepsz ügynök, úgy emlékszem a számodra a valóságnak nevezett világba te szerelmes voltál a nőbe, igaz szokásod szerint elcseszted, nem jótettek össze, itt viszont együtt vagytok, és te szinte utálod, ugye milyen ironikus?
-Tudod, az az ironikusa, hogy mocskosul nem érdekel az itteni énem tettei, nem tettei, és jelen időben az sem számít, anno 20 éve mit éreztem egy egészen másik világba.
-Biztos(?) na mindegy jó nyomozás, majd jelentkezem, látom jön az asszony. ezzel a túlvilági lény letette a telefont, már ha egyáltalán telefont használt. -Leizzadtam, az információ a küldetést vélhetőn nem érintette, de ahogy most tapasztalom, érzéseimet igen, a ráadás pedig, hogy az az átok lát engem, vagy valamely praktikája által, egyik lehetőség sem volt túl vigasztaló.
-Szia, elkapták Klandent? ült mellém a feleségem, a pékségek tulajdonosára gondolva.
-Nem tudom. vallottam be, még mindig a telefonbeszélgetésen agyalva, amit igen csak nehezített, hogy egy csinos szépség volt a közelembe, kellemes illata, tán jázmin tudatomig hatolt.
-Mit csináltál eddig, körül sem néztél?! vonta fel szép ívű szemöldökét kedvesem, hangjába nem kevés nemtetszéssel.
-Igazából nem tudom. adtam meg magam, csak derengve, hogy néhány fényképet bedobtam a kocsi kesztyűtartójába amit az egyik helyszínelő nyújtott át, de valójában nyomozásom egyenlő volt a nullával, az események az itteni medrükbe sodródtak, a magam részéről passzív szereplője voltam a történéseknek.
-Nagyon más vagy. állapította meg Anna a tényt, a saját tehetetlenségem viszont tényleg felettébb zavaró volt, már csak azért is, mert nem ez volt az első küldetésem.
-Tudod mit, bemegyünk a központba, gyanítom már megtalálták Klandent. igyekeztem valami tervszerűséggel kirukkolni, még akkor is, ha szerintem nekem semmi közöm a gazdag pasihoz, nem azért küldtek. Ám szerepet játszottam és okkal kaptam ezt a karaktert, így ezen lehetőségek keretében illet mozognom, és rájönnöm, miért ez az ügy és kit is kellene semlegesítenem.
-Akkor induljunk, lassan középállásba kerül a nap, szeretnék időbe hazaérni.
-Én is. nyögtem és becsukva ez eddig mind végi nyitott ajtómat, indítottam és reméltem mire a központunkba kerülünk, kirajzolódik valami értelmes dolog.
-Nem is kérdezed mit derítettem ki? törte a néhány pillanatnyi csendet a feleségem, tovább süllyesztvén a kellemetlenség érzetébe.
-Gondolom, a bentiek nem tudtak semmit, csak bérelték a házat a kocsiról pedig semmit nem tudtak. hadartam csak úgy ösztönből.
-Azok a bentiek, Betty és Paul, házasok és valóban nem tudták, hogy mit rejt a konténer, állításuk szerint már itt volt mikor két hete kivették a házat, a konténert kiszállító cég adatai őket igazolják, három hete hozták ki.
-Bocsi, de valami nem stimmel az egész ügyel, túl egyértelmű minden és felettébb ostobaság. Ki az a hülye aki nem egy titkos helyen tárolná az ilyen tiltott dolgot, miért kockáztat és miért ne vigyáztatta, hiszen attól, hogy tabu hatalmas értéke van a feketepiacon, és Klandentől nagyobb halaknál már kihívás szembeszegülni a törvényekkel, de nem egy Klanden szintű fazonnak.
-Hű, még is csak valami csináltál. mosolyodott el Anna, pedig ha tudná, hogy csak találgatok lehet kitérne a hitéből, és nem csak rideg lenne a magánéletünk, hanem annál is rosszabb.
A központ egy állablakokkal ellátott igazi vasbeton erődítmény volt, még ha a látvány egészen mást is sugallt. Az épület mélyén található parkolóban civil és vörös-fehér járőrkocsik, két csapatszállító és még egy páncélozott harcjármű is pihent, kicsit eltöprengtem, kezdtem úgy érezni valami nem stimmel ezzel a világgal, valamit még nem tudok amiről pedig tudnom kellene.
-Jól vagy, utálom ezt kérdezni, de ma egészen másmilyen vagy. firtatta a nő miközben ajtaját nyitva, nyilván már a milliomos pasinak feltenni kívánt kérdéseken mélázott. Nem volt mit válaszolnom, magam is leállítva a járgányt a kiszállásra készültem, mikor Anna kilépve nagyot nyújtózott, majd ugyanezen minutumba egy hatalmas detonáció remegtette meg a garázst iszonyatos visszhangot és fényt, lángot és lökéshullámot teremtve. -Semmit nem értettem, az autóm szélvédője pókhálóformát vett fel, ezer repedés jelent meg rajta, valami eltalálhatta. A félelemtől kis híján majd kiszakadt a szívem, miközben megszólalt a tűzjelző és a víz is ömleni kezdett a mennyezetből.
-Anna! eszméltem az ijedelemből, tudatosulva páromat a detonáció ereje több méterre elrepítette, csak remélni tudtam nem sebesítette meg a robbanás, legalábbis végzetesen nem. -Kikecmeregtem, remegtem, miközben felmérve a helyzetet észrevettem egy járőrautót robbantottak fel, darabjai mint eső nagy területet beterítettek, egy ülésdarab, négy lépésnyire tőlem füstölgött. Már többen is előkerültek, oltani igyekeztek miközben a tűzoltórendszer is igyekezett, engem már teljesen eláztatott, bár ez semmit nem jelentett. Annához siettem, lélegzett és első ránézésre nem láttam rajta életveszélyes sérülést, egy pillanatra igénybe véve képességem, megérintettem a nőt, és kicsit megnyugodtam, nem érzékeltem komoly bajt.
-Anna, Anna. ismételgettem párom nevét, miközben a mesterséges eső nem adta fel de a nő sem, mert lassan kinyitva szemeit nagy köhögésbe tört ki.
-Megvagyok. nyögte és belém kapaszkodott, egy lélegzetvételnyi időre túl közel kerültünk egymáshoz, csak mi léteztünk, és egy időtlen a rémségektől távoli édes pillanat...
folyt.köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése