Sikertelen

-Kurvára mindegy mit teszünk, a végén elrohadunk és szép szavak helyet a realistán kell fogalmazni a valóságról. vélte Mark és nem is igen töprengett az esetleges véleményekről, nem volt értelme, mert a sötét sikátorba senki nem hallotta néma szavait, melyet a mellette magasodó, emberi szemmel nem igen látható angyalhoz intézte. S ha már az Úr képviselői előtt is hazudozni kellene, akkor tényleg rohadna minden az utolsó ízületekig!
-Talán emberin igazad van, ám egyet ne feledj, a többségnek kell a hazugság a mennyről és pokolról és természetesen a reményről. intette a kopott kabátjába burkolózott férfit. Mark fintorgott, pisztolyát ellenőrizte és a nőre nézett, Hániel arkangyal kecses szépségű küldötte állta a tekintetett és könnyedén elmosolyodott.
-Mosolyogsz?! hiszen Ti jól tudjátok, hogy nincs mennyország csak háború van! Miért kellene akkor beszélni zagyvaságokról??? fortyan fel az egyház bérgyilkosa, az ördög egy szolgájának felbukkanására várt, a mocsok a túloldalt dekkolt, főnöke nyilván instrukciókkal traktálta.
- Mert az emberiség nem tudná elfogadni, hogy bár van Isten, de az emberiség éppen úgy része a bolygó lényeinek, mint a macskák, vagy a krokodilok, élnek és meghalnak.
-Én értem, de mi a francnak kell a rizsa, azt egyék a Kínaiak. Legyünk már őszinték, Ti is itt éltek, mi is itt élünk és a sátán is itt él, csupán rezgésszámok választanak el minket, és mi vagyunk az eszköz a hülye háborútokhoz!
-Ez így van, és nem is változik, de kell az illúzió, még ha neked nem akkor is!
-Leszarom, már megbocsájts! köpte a szavakat a vadász és fáradt, barna szemeibe a tudás általi kiábrándultság fakó fénye parázslott.
-Én megbocsájtok, de készülj, nekem mennem kell. ezzel az angyal eltűnve magára hagyta Mark Gwood-ot aki a elhagyott kocsma falára koncentrált, és az angyal nem tévedve a masszív téglafal hullámzani kezdett és előlépet két testőrével egy jól öltözött úriember, a BRI Befektetési társaság aligazgatója. Az angyalok bérgyilkosa nem tétovázott, ezüst lövedékeit sorra szórni kezdte a trióra. -Az egyik testőr a vezetőjüket a földre rántotta a másik csak a fegyverét kapta elő, a koponyája szó szerint szétrobbant, miként az eldőlő test is izzani, porlani kezdett, az ő léte megszűnt létezni, ráadást egy féldémon volt, az ember nem így hal meg.
-Tárat cserélt és élvezve fedezékét a még élő testőr csak találomra lőtt, igen csak elvétve az irányt. De ekkor a célpont felállt és lángoló védelmet vont teste köré, a pokolé a tűz!
-Valahogy soha nem egyszerű semmi. morogta Mark és nem feledve a testőrt, kénytelen volt felfedni magát, mert az áldás által, melyet az angyaltól kapott kölcsön, folyékony jéghullámokat engedett ki tenyeréből, ám ez azzal járt, hogy elő kellet lépnie. Egyik tenyeréből az áldás, a másikból golyózáport zúdított a testőrre, aki egy közeli szemetes konténer mögé menekült.
 A jég és a tűz összecsapott, szikrák és elektromos kisülések kísérték a párharcot, és a vadász érezte, ezt nem ő nyerheti meg, a rajtaütése nem igen sikerült.
 Nem volt választása, visszavonulásba kezdett és csak remélhette, hogy lesz még esélye, kár, hogy a golyók nem találták el a férget...