Nyílvessző!

 Számtalan kérdés foglalkoztatott, igaz ma már megcsappantak és a gondolataim is beszűkültek. Az élet egy viharos tengere és ezen a tengeren csak addig tudunk hajózni, míg úgy nem járunk, mint a Titanic!
 Persze ha már a legendás hajó akkor romantika. De valójába nincs romantika, nincs jövőkép és csak egy biztos, hogy előbb a kutyám, majd én is eltávozok e piszkos árnyékvilágból.
 Ez tény, egyszer mindenki meghal! Miként az is, hogy mióta becsapódott az a aszteroida, meteor vagy üstökös, tök mindegy minek nevezzük egy hetven négyzetméteres bunkerba várjuk a csodát a kutyám és jómagam.
 Tíz méter mélyen, egy teljesen önellátó rendszer, amit már ugyan kellet bütykölni, de még élünk és működik. Kicsit kínos volt, a tűzviharok idején döglött be az egyik létfenetartó gépezett és mert távolról sem a szerelés mestere vagyok, hát csak reménykedhettünk.
 A lényeg, a berendezések kurva drágák voltak és el kell ismerni kiszolgálták a nehezét. S míg nemrég rideg tél volt, hál istennek az olvadás lett az úr, a porfelleg eloszlott és a nap új élet teremtésébe fogott.
 Már mi is voltunk kint, természetesen csak is fegyverrel, a túlélők egy része állati módon a dolgozás helyet a rablásra szakosodott. De ez van, talán szerencsés a hely talán a véletlen műve eddig egyszer kellet használni a karabélyt, és bizony most tapasztaltam meg, hogy nem is volt oly fölösleges a katonai múlt.
 Alkotunk, kövekből kerítést emelgetünk egy közepes kertnyi területre, remélve sem fosztogatok sem az idő nem csap le élelemforrásom friss telepére.
 Talán kicsit öröm, hogy a közelbe valamilyen nagy madár fészkel, a kutya méretű patkányok távol tartják magukat. Az meg külön csoda, hogy valahogy nem zavarjuk a madarat.
-Lady felugatott! Úgy tűnt itt az idő a kimenetelre, és ugye ha menni kell, nincs mit tenni, így feltápászkodtam és ajtó ajtókat követve egyszer csak kiléptünk a szürke délutánba.
-Valami nem stimmelt! Nem kaptam levegőt és szúrt a mellkasom.
 Lady vadul csaholt és a közeli fal irányába iramodott.
 Kiáltottam volna, de csak vér jött ki a számon és ahogy le pillantottam egy nyílvessző meredezett ki testemből.
 Nem emeltem a karabélyt, kutyám már a fickóval birkózott, és az erőm kiszállva belőlem, minden elsötétült...