Karanténból

 

Nem tudok dolgozni menni...

Igazából semmit nem értettem, a településünket körül zárták valami újabb mutációra hivatkozva. Jó, elvileg világjárvány volt, de ez eddig a korlátozások ellenére lehetet közlekedni és nem volt ilyen, hogy csak úgy az éj leple alatt lezárnak egy falut. Persze mint mindenki, magam is kíváncsiság és aggódalom keverékétől zavartan fordultam vissza a buszmegállóból, a munkahely próbálva felhívni, nem sok sikerrel. -Nem volt térerő, és miközben a vonalas telefonok már csak hírmondó szamba léteztek, a legtöbb ember zavartan járt kelt miközben a rendőrautóból folyamatosan azt szajkózták MARADJANAK OTTHON.
 Maradtam, de először bementem a kisboltba amely olyasmi volt mint egy kocsma, minden információ az asztalon, hát most nem. Mindenki találgatott, nehéz volt elképzelni, hogy ez a influenza vagy mi, pont ezt a egy falut támadta egy új mutánsvariánsa. Mindenesetre a lényeg az volt, hogy se ki se be, tehát miközben figyeltem ki mit találgat elkezdtem komolyabban vásárolni, az ördög nem alszik. Jöttek mentek az emberek és éppen mikor indultam volna jött egy nő aki aztán mindent tudott és közölte, a hatoságok azt mondták a polgármesternek, hogy hamarosan kiérkezik a MoonWood corp. speciális emberei és megkezdik a szűrést, s aki negatívnak bizonyul elhagyhatja a települést. Nem hittem, hogy pozitív lennék, de azt se hogy ha valóban egy vérmes mutáns vírus terjed akkor innen valaki is távozhat, legalábbis élve. Ironikus, miközben fejetetejére állt az életem a munkahelyemen aggódtam, mire megszűrnek gondoltam, már javába megkezdődik a munka és ott bent az sem tudják mi van velem. -Fizettem, úgy gondoltam ha van internet akkor ott kommunikálok, ha másért nem is egy virtuális napló kedvéért mindenképp.

Nincs net...

Miután kipakoltam, magam se tudtam mihez is fogjak igazán, a számítógéphez ültem és reméltem rácsatlakozhatok a világhálóra, ha nem is napló de legalább azért, hogy megtudjam ez egy egyedi eset vagy tényleg itt a világvége. Volt véleményem, ez a világjárványt okozó vírus gyorsabban mutálódott mint hogy háromig elszámolna az emberfia, az az igazság ezt csak egy mesterséges kórság tudja véghez vinni mindegy ki mit is dumált ez ügyben, és most becsapott a mennykő, legalábbis a településünket teljesen fejetetejére állította, kiváló. -A megafonos kocsi már igazi háttérzenévé változott, miközben a megjelenő vállalati fegyveresek a rend biztosítása érdekében, mondván a MoonWood-nak jobb erőforrásai vannak, mint az államnak, nem maszkot, katonai gázálarcot viseltek, kicsit már a Kaptár című filmbe kezdem érezni magam, semmi jót nem sejtetve. Voltaképpen most kezdtem értékelni az a hat esztendőt amit a haderőnél töltöttem és a pisztolyt is a szekrény mélyén fémdobozba zárva. -Nagyot nyeltem, és bár kicsit magas volt a cukrom, egy jó édes kávét kutyultam és beütve a kódomat, ráléptem az internet sztrádájára, azaz csak ráléptem volna, ha lett volna csatlakozás, nem csak a telefonok de az internet is blokkolva volt. A dolog innentől nem volt egyáltalán vicces, sőt, el kellet ismernem, nagy bajba volt a falu és nagy bajba voltam jómagam is. 

Nincs úgy mint a filmekben...

 Ugye a katasztrófa filmekbe a karanténba zárt városok lakói, ha nem is mindenki de hősként mutatkozva, áttörik a kordont és kitörnek az ismeretlenbe. Voltak hőbörgések, volt aki hasonlót magyarázott, ám valójában mindenki teli gatyával várta a szűrést és remélte, hogy akkor aztán ő megússza a további karantént. -Egy biztos, miközben elzártak bennünket a külvilágtól, el kell ismerni a cég teherautói élelmiszert gyógyeszközöket folyamatosan biztosítottak, ami azért kicsit megnyugtatónak tűnt. Ám miközben nyugodtunk és tudakoztunk mikor is kerül ránk a sor, a magam részéről elkezdtem megerősíteni a lakásom, miközben egy túlélő csomagot is összeállítottam. -Mint már mondtam az ördög nem alszik és bár folyamatos volt a MARADJ OTTHON, szinte mindenki járt-kelt, a járványt szinte elnyomta a ijedelem és a burkolt pánik. -Nehéz lett volna megmondani miért, a túlélés olykor reménytelibb ha csak magadra számíthatsz, pláne a kezdeti pillanatokba, viszont jómagam megkockáztatom, hogy felkeresek egy kedves ismerőst és felvázolva mire is számíthatunk, mert kijutásra biztos nem, felvetve neki, hogy próbáljuk meg együtt túlélni. Macerás, macerás, a legtöbb ember elhiszi amit a egyszerűbb túlélési mechanizmusuk súg, már mint hogy az állam megmenti, ráadást  a személy is kicsit sajátos volt, de ezért kedveltem, szóval egy misét megért gondoltam, nem is csak sejtvén mi következhet ezután.